Abban a különleges szerencsében lehetett részem 1989 és 1991 között, hogy megalakíthattam a Pannonia Szálloda és Vendéglátó Vállalat ausztriai leányvállalatát, a PanIntern GmbH-t, és vállalatom megbízásából magyar érdekeltségű szállodát hozhattam létre Bécsben. A történet önmagában is megérne egy regényt, hiszen a 80-as évek végén ma már egyszerűen elképzelhetetlen gazdasági és devizahatósági korlátozások voltak még hazánkban érvényben, és külföldön magyar érdekeltségű vállalkozást létrehozni igazán eredeti teljesítménynek számított. Különösen akkor, s a mi esetünk ilyen volt, ha ehhez otthonról semmilyen anyagi forrás nem párosul(hatot)t. Keress egy jónak látszó telket (ezt nem is volt olyan nehéz megtalálni a magyarok akkori zarándokhelye, a Mariahilfer Strasse végén, az Európa téren, átellenben a Westbahnhoffal, Bécs akkori főpályaudvarával). Találj továbbá egy beruházót, aki hajlandó megvenni a telket, és azon a terveid szerinti szállodát felépíteni, majd azt „mezítelen”, minimális törzstőkével felruházott cégednek 30 évre bérbe adni. Ez már azért emberes feladat volt, de csodák csodájára ezt is sikerült megoldani egy nagy német építőipari óriás ausztriai vállalkozásával. Innentől kezdve már „csak” az a lecke, hogy magad megfinanszíroztasd mindazokat a beruházásokat, amelyek a bérlő feladatai, és valahogy bírd ki a nyitásig, amíg az első bevételekből a folyó költségeidet fedezni tudod. (E megoldási képletről részletesen írok könyvemben később, Amikor pénzzé tettük a jövőt címmel.) Ezen a helyen az érdekesebb, miként próbáltuk a Bécsben 82. négycsillagos szállodaként, 214 szobával és 430 ággyal piacra kerülő magyar érdekeltségű Pannonia Hotel International Wien szállodát középszerűből (mert mi tagadás, ez a ház építészetében, felszereltségében egy középkategóriás városi szálloda volt) érdekessé, a többi 81 négycsillagos szállodától megkülönböztethetővé tenni. Emlékeim szerint ezeket a különlegességeket egyenként listáztuk is, és 52 ilyen specialitásról számoltunk be bevezető reklámunk során.