A globalizációt meghatározó erők nem egyenletesen helyezkednek el a világon. Néhány évtizeddel ezelőtt a vállalatok versenye a régiók versenyével egészült ki, és bizonyos értelemben a régiók versenye vált a világgazdaság meghatározójává. A világgazdaság fejlődését az ún. TRIÁD: Észak-Amerika, Nyugat-Európa és a Japán vezette régiók határozzák meg. A kilencvenes években a világ vezető ereje egyértelműen az USA lett, amelynek gazdasági potenciálja messze meghaladja a másik két régió vezető országainak (Németország és Japán) gazdasági erejét. Az Észak-Amerikában, Nyugat-Európában és Ázsia fejlettebb területein, az ún. Asean−Pacific−Rim-ben bejegyzett vállalatok egyértelműen a világgazdaság erejének túlnyomó részét reprezentálják. A TRIÁD vállalatai már több ezer stratégiai szövetséget működtetnek, s az ezekben résztvevő transznacionális cégek egyes szakmákban lényegében kizárólagosak a K+F területén létrehozott szövetségekben. A globalizáció mindenhol a világon − ezen belül az Európai Unióban is − egy új típusú gazdaságfejlődési utat helyezett előtérbe. Ez a fejlődési út nem a nemzeti tulajdonban lévő vállalatokra, hanem a külföldi tulajdonú cégcsoportokra épül, s felülről, a nagyvállalatokkal indul. A fejlődésben döntően a globális pénz- és tőkepiacok forrásait, s nem pedig a nemzetállami forrásokat használják fel.