Fischer Márta: Eurolektusok • Az Európai Unió hatása a nyelvekre, különös tekintettel a jogi nyelvre
›
2. Az európai uniós kontextus alapfogalmai
›
2.2. Az európai uniós többnyelvűséghez kapcsolódó alapfogalmak
›
2.2.4. Abszolút többnyelvűség – relatív többnyelvűség

2.2.4. Abszolút többnyelvűség – relatív többnyelvűség

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy olyan nemzetközi szervezetben, ahol 24 nyelv élvez hivatalos státuszt, különösen nagy jelentősége van annak, hogy a nyelvek közötti egyenrangúság milyen mértékben és formában teljesül. Szükségszerű, hogy az egyenrangúság alapelve mellett egy pragmatikus megközelítés (a gyakorlati, sokszor költségvetési szempont) is megjelenjen, így a belső, intézményi többnyelvűségnek több megvalósulási formájáról is beszélhetünk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szakirodalomban a kutatók egy része e megvalósulási formákat két csoportra osztja, és abszolút, illetve relatív többnyelvűség között tesz különbséget. Hettinger (2019) értelmezésében abszolút többnyelvűségről akkor beszélünk, ha az adott jogi norma valamennyi hivatalos nyelvi változata egyformán hitelesnek tekintendő, azaz minden további jogi aktus nélkül e nyelvi változatok joghatás kiváltását vonják maguk után. Ezzel szemben a többnyelvűség relatív, ha csupán egyetlen nyelvi változat minősül hitelesnek. Ez azt jelenti, hogy jogvita esetén ezt a változatot kell irányadónak tekinteni, a többi változat pedig csupán a hiteles változat egyszerű, joghatás nélküli fordítása. Az uniós jogi aktusokat tekintve abszolút többnyelvűségről beszélhetünk, azaz mindegyik változat de jure hiteles, bár de facto fordított dokumentumokról van szó.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez alól csak az Európai Unió Bírósága jelent kivételt. Az Európai Bíróság nyelvi rezsimje alapvetően eltér a többi uniós intézménytől. A többnyelvűség elve itt is érvényesül, de olyan formában, hogy az adott eset típusa határozza meg az eljárás nyelvét (language of the case), és csak az eljárás nyelve lesz hiteles. Az eljárás nyelve az adott eljárástól függően változhat, azaz minden egyes eljárás esetében meghatározzák az eljárás nyelvét. Így az előzetes döntéshozatali eljárásban az eljárás nyelve a Bírósághoz forduló tagállam nyelve. Közvetlen keresetek esetén a felperes választhatja meg az eljárás nyelvét, függetlenül a saját vagy az ügyvédje állampolgárságától. Ugyanakkor, ha az alperes valamely tagállam, akkor az eljárás nyelve ennek a tagállamnak a hivatalos nyelve, illetve több hivatalos nyelv esetén ezek egyike. Az eljárás nyelvének meghatározását követően ezt a nyelvet kell használni az egész eljárás alatt, mind az írásbeli, mind a szóbeli szakasz során. A nyelvválasztás nem csupán a feleket köti, hanem az eljárásba bevont harmadik személyt is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szakirodalomban emellett más megnevezésekkel is találkozhatunk. Az abszolút többnyelvűség fogalmának jelölésére Derlén (2015: 62, idézi Biel 2020) a single-meaning approach (egyetlen jelentés), Šarčević (1997: 64) pedig a principle of equal authenticity (egyenrangú hitelesség alapelve) megnevezést használja. Derlén is kiemeli, hogy az európai uniós intézmények közül a Bíróság követ ettől különböző többnyelvűségi formát, amelyben a single-text approach (egyetlen szöveg alapelve) érvényesül. Ez tehát azt jelenti, hogy az adott eset nyelvén írt ítélet a hiteles – még akkor is, ha ez fordítás eredménye. A forrásnyelv az Európai Bíróságban ugyanis a francia, azaz francia nyelven fogalmazzák az ítéleteket.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az abszolút és relatív többnyelvűség fogalmát nem csak jogi szempontból vizsgálhatjuk. A fogalom értelmezhető abból a szempontból is, hogy a nyelvi közvetítés (fordítás és tolmácsolás) a gyakorlatban hány nyelven valósul meg. Hettinger (2019) ezt találóan úgy fogalmazza meg, hogy a tagállami politikai részvétellel egyenes arányban valósul meg az abszolút többnyelvűség követelménye. Ez azt jelenti, hogy minél inkább politikai szintet érint egy megbeszélés – gondoljunk például a csúcstalálkozókra, azaz az Európai Tanács üléseire –, annál inkább feltételezhető az abszolút többnyelvűség biztosítása, mind a tolmácsolásban, mind a fordításban. Más megfogalmazásban: minél inkább kormányközi alapon működik az adott intézmény, annál inkább biztosítani kell a kommunikációban a többnyelvűséget.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez jellemző a Tanácsra és az Európai Tanácsra, hiszen e két intézmény kormányközi alapon működik, azaz a tagállami érdekek képviseletének a fóruma. A Tanács eljárási szabályzata szerint a küldöttek saját tagállamuk nyelvén végezhetik munkájukat, ezért a tanácskozás dokumentumai valamennyi hivatalos és munkanyelven rendelkezésre állnak (Cosmai és Best 2014: 39). Ez alól csak a sajtóanyagok és az ülésekhez kapcsolódó részletesebb dokumentumok jelentenek kivételt. Bár a Tanács ettől eltérhet sürgős esetben, a tagállam megvétózhatja a megbeszélés megtartását, ha nem áll rendelkezésre a saját nyelvén fordítás. Emellett a Tanácsnál alacsonyabb (nem miniszteri) szintű üléseken, mint például az állandó képviselők bizottságának (COREPER) ülésein, ugyancsak a de facto munkanyelvekre, azaz angolra, németre és franciára korlátozódik a nyelvek száma.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Abszolút többnyelvűség emellett még leginkább az Európai Parlamentben, a plenáris üléseken valósul meg. Ennek háttérében az áll, hogy az Unió valamennyi polgárának jogában áll indulnia az európai parlamenti választásokon (passzív választójoggal rendelkeznek), és a választásokon való indulásnak nem feltétele, hogy a jelölt rendelkezzen az EU-intézményekben munkanyelvként használt nyelvek egyikének, például a franciának vagy az angolnak a tökéletes ismeretével (Cosmai és Best 2014: 38). Ez az alapelv az Európai Parlament eljárási szabályzatában is megjelenik.1 A szabályzat kifejezetten elismeri minden képviselő jogát ahhoz, hogy az általa választott hivatalos nyelven olvassa és írja a parlamenti dokumentumokat, kövesse a vitákat és szólaljon fel. E felszólalásokat pedig a többi hivatalos nyelvre és az Elnökség által szükségesnek ítélt más nyelvekre szinkrontolmácsolni kell. Mindez az uniós polgárok szempontjából azt is jelenti, hogy több nyelven követhetik nyomon a parlamenti munkát, tehetnek fel kérdéseket és kaphatnak válaszokat. Emellett az Európai Parlament rendelkezik egy ún. Többnyelvűségi magatartási kódexszel is, amely szabályozza a nyelvhasználatot (Európai Parlament 2019).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az európai ombudsman 2018 júliusában nyilvános konzultációt is indított a nyelvek használatáról az uniós intézményekben, szervekben, hivatalokban és ügynökségekben.2 A konzultáció célja az volt, hogy elősegítse a párbeszédet a többnyelvűség témájában, miközben egyensúlyt próbál teremteni a nyelvi sokszínűség támogatása és ennek adminisztratív és költségvetési korlátai között. A konzultációról készült jelentés szerint a többnyelvűség széles körű támogatottságot élvez. Jelzésértékű ugyanakkor, hogy a 286 válaszadóból mindössze 18 tartotta szükségesnek az abszolút többnyelvűséget – azaz, hogy mindig valamennyi hivatalos uniós nyelvet használni kellene úgy, hogy közben minden fordítás egyszerre rendelkezésre áll. A válaszadók túlnyomó része a korlátozott (relatív) többnyelvűség mellett foglalt állást. Ez azt jelenti, hogy az információknak mindig elérhetőnek kell lenniük legalább 3–5 általánosan használt hivatalos nyelven (angol, francia és német, valamint lehetőség szerint olasz és spanyol nyelven). Csak akkor kellene egyéb hivatalos nyelveket használni, ha bizonyos feltételek teljesülnek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Összességében megállapíthatjuk, hogy az intézményi, belső többnyelvűség több formában valósulhat meg, az intézményektől és a kommunikációs helyzetektől függően. E formák leírására bevett megnevezés az abszolút és a relatív többnyelvűség, amelyek mellett azonban más elnevezések is elterjedtek. A relatív többnyelvűség jelenségénél maradva a továbbiakban a hivatalos és munkanyelvek fogalmát pontosítom, hiszen a Rendeletben felsorolt nyelvek mindegyike nem tudja betölteni a tényleges munkanyelv szerepét.
 
1 Az Európai Parlament eljárási szabályzata VII. cím, 3. fejezet 167. cikk.
2 Többnyelvűség az uniós intézményekben – Nyilvános konzultációról szóló jelentés. ÜGY SI/98/2018/DDJ. 2019. https://www.ombudsman.europa.eu/hu/doc/inspection-report/hu/110044 (Letöltve: 2023. április 2.)
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave