Az a tény, hogy a hivatalos nyelvek egyben munkanyelvek, azt eredményezi, hogy az intézmények értelemszerűen e nyelvek közül jelölik ki eljárási szabályzataikban a gyakorlatban használt munkanyelveiket. Érdekes ugyanakkor, hogy a Tanács, a Parlament és a Bíróság eljárási szabályzatai nem utalnak explicit módon arra, hogy bizonyos nyelvek munkanyelvként volnának használatosak (Cosmai és Best 2014: 33). A Bizottság eljárási szabályzata kerüli a munkanyelvek nevesítését, és azt a végrehajtási szabályok közé utalja.1 A Parlament eljárási szabályzata maga a munkanyelv megnevezést sem tartalmazza.2 Bíróság eljárási szabályzata pedig kifejezetten rögzíti a 24 hivatalos nyelv eljárási nyelvként való alkalmazását – de nem e néven, hanem az eljárás nyelve (language of the case) megnevezéssel.3 Ugyanakkor nem tér ki a francia nyelv munkanyelvként történő használatára – miközben ez a gyakorlatban a Bíróság fennállása óta tény.

A ténylegesen munkanyelvként használt nyelvek megnevezése a szakirodalomban sem egységes. Király (2007: 39) „szokásosan használt nyelvek”-ként utal rájuk. A nemzetközi szakirodalomban pedig gyakran találkozhatunk azzal, hogy az eljárási nyelveket (angolul procedural languages, németül Verfahrenssprachen) a munkanyelvek szinonimájaként használják. Az írott kommunikációban a munkanyelvnek elsődlegesen dokumentumok szövegezésében van jelentősége, így a szövegezési nyelv (drafting language) megnevezés használata is jellemző. E nyelvek azok, amelyek később forrásnyelvként is szolgálnak a szövegek fordítása során. Somssich (2011: 39) rámutat, hogy jogi szempontból – a jogfogalmi megfeleltetés szempontjából – a hivatalos nyelveknek lehet relevanciája, a munkanyelvek legfeljebb hatással lehetnek a hivatalos nyelvi változat megjelenésére.

Bármelyik megnevezésről is legyen szó, alapvetően három nyelv, az angol, a francia és a német nyelv szerepét kell vizsgálnunk. Ezek közül is kiemelkedik az angol, amely ma már egyértelműen domináns, mind a szóbeli, mind az írásbeli kommunikációban. Utóbbi az Európai Bizottságban készült fordítások forrásnyelveinek arányában érhető leginkább tetten. Az Európai Bizottság fordítószolgálata 2021-ben mintegy kétmillió oldalt fordított, és ebből az eredeti szövegek 87%-a angol, 3%-a francia és csak 1,5%-a íródott német nyelven. A többi nyelven a dokumentumoknak mindössze 10,8%-át szövegezték (European Commission 2022). Ez az 1997-es és 2010-es adatokhoz képest jelentős változást jelent, amikor az angolról fordított szövegek 54%-ot, illetve 77%-ot tettek ki.

A folyamatosan, nagy léptékben emelkedő arány egyben tükrözi az intézményeken belüli kommunikációban használt nyelvek arányát is. Kużelewska (2021) rámutat, hogy a francia az 1995-ös bővítés után kezdte elveszíteni meghatározó szerepét. A rákövetkező év (1996) volt ugyanis az első olyan év, amelyben az Európai Bizottság angol nyelven készült dokumentumainak aránya meghaladta a francia nyelven készült dokumentumokét.

Az angol szerepét a 2004-es bővítés tovább növelte. A csatlakozási tárgyalások angol nyelven folytak, és a tagállamok uniós tisztviselői is e nyelv ismeretével rendelkeztek elsődlegesen.4 Az angol nyelv domináns szerepe a többi uniós intézményre is igaz – kivéve az Európai Bíróságot, ahol a mindennapi kommunikációban használt nyelv elsődlegesen a francia. A Bíróságban ugyanis – történelmi okokból – a francia nyelvet használják munkanyelvként, a tanácskozások közös nyelveként. Ebből adódóan a dokumentumok egy részét – köztük a Bíróság ítéleteit és az ítélet rendelkező részét tartalmazó közleményt is – francia nyelven szövegezik, majd ebből fordítják le a többi hivatalos nyelvre. Az eljárásnyelven megjelenő dokumentum tehát alapesetben franciáról történő fordítás (Trklja 2017; McAuliffe 2011). Ez azt is jelenti, hogy a felek által az eljárás nyelvén előterjesztett valamennyi beadványt lefordítják franciára – a belső tanácskozások érdekében. A felek és a bíróságok hivatalai közötti kommunikáció nyelve azonban mindig az adott eljárás nyelve. Ennek különösen az eljárás végén van jelentősége, mivel a Bíróság ítéletének kizárólag az eljárás nyelvén meghozott szövege a hiteles. Az ítéleteket közzéteszik a Határozatok Tárában, amely már valamennyi hivatalos nyelven megjelenik.

A továbbiakban attól függően használom a munkanyelv, az eljárási nyelv és a szövegezési nyelv megnevezéseket, hogy a nyelv mely szerepet tölti be az adott helyzetben.