4.1.2. Európai uniós szaknyelv

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nincs könnyű dolgunk, ha a nemzetközi szakirodalomban egy olyan megnevezés után kutatunk, amely az európai uniós szaknyelvet írná le. Ez valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a magyar szaknyelv szó is nehezen ültethető át angol nyelvre. Bár létezik a language for specific purposes (LSP) megnevezés, az uniós nyelvváltozatot vizsgáló kutatók ezt nem használják. További ok lehet, hogy a kutatások nem a tág értelemben vett európai uniós szaknyelvet, hanem sokkal inkább a szűkebb uniós jogi szaknyelvet vizsgálják (erről lásd a következő alfejezetet). A németben találunk megfelelőt (Fachsprache) és olyan tanulmányt is, amely kifejezetten az európai uniós szaknyelv, szűkebben az Európai Parlament szaknyelvével foglalkozik (vö. Makowski 2010), de a megnevezés itt sem elterjedt. Mindebből következik, hogy a szaknyelv idegen nyelvű megfelelői helyett igen sokféle elnevezéssel találkozhatunk az uniós nyelvhasználat jelölésére, úgymint Eurospeak/Eurosprache, Eurocratese, Eurojargon, Eurofog, Eurolanguage, Eurish, EUese, eurobabillage, sőt Europanto. Az alábbiakban bemutatom, milyen problémákat rejt e megnevezések használata.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Először is jól látható, hogy gyakori az uniós nyelvi jelenségek megnevezésére az euro- előtag használata, amely azonban nem feltétlenül az európai uniós, hanem általában az európai nyelvhasználatra is utalhat. Muhr és Kettermann (2004) egy teljes kötetet szenteltek a Eurospeak elemzésének. A kötetben szereplő tanulmányoknak azonban egyike sem foglalkozik az uniós nyelvhasználat sajátosságaival – annál inkább az angol nyelvnek általában az európai nyelvekre (beleértve az orosz nyelvre) gyakorolt hatásaival. A Eurospeak e kötet értelmezésében tehát az elemzett európai nyelvek (német, francia, orosz, cseh, szlovén) egy sajátos – főként angol nyelvi elemeket felmutató – rétegére utal, az európai uniós kontextustól függetlenül.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hasonló a probléma a Euro-English használatával. Kużelewska (2021: 1424) tanulmányában Euro-Englishnek egyértelműen az Európában (nem kizárólag az uniós intézményekben) beszélt angolt nevezi, amelynek egyik jellemzője, hogy a nem anyanyelvi beszélők bizonyos főneveket (pl. feedback, information) helytelenül többes számban használnak. Kużelewska ugyanakkor további sajátosságként már az uniós zsargon egyes elemeit nevezi meg (euro zone, four freedoms, Berlaymont), ezzel összemosva az európai és az európai uniós nyelvhasználatot. Balič (2016) a Euro-English egy speciális, szűkebb fajtájának tartja az uniós intézményekben használt angol nyelvet, és állítása alátámasztására olyan szerzők – többek között magyar kutatók, így Trebits (2008) és Jablonkai (2009) – munkáit idézi, akik azonban következetesen az EU English megnevezést használják. Modiano (2017) pedig ugyancsak a Euro-English egy szűkebb változatának tartja az EU-intézmények nyelvhasználatát, amelyre már a Eurospeak megnevezést használja. Az euro- előtag tehát hol az európai, hol az európai uniós nyelvváltozatokra utal.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

További probléma, hogy a megnevezések egy részének jól láthatóan kifejezetten negatív üzenete van – feltehetően azért, mert a szakirodalom gyakran az újságírásban elterjedt, az uniós nyelvhasználatot alapvetően megbélyegző elnevezéseket vette át.1 A Eurospeak, a Eurojargon, a eurobabillage és a Eurofog megnevezések mind azt sugallják, hogy az uniós polgár számára összességében nehezen érthető nyelvről, lényegében egy zsargonról van szó – és a kutatók egy része is e mellett foglal állást. Balič (2016) kérdőíves kutatást végzett (285 uniós tisztviselő részvételével) az angol uniós nyelvváltozattal szembeni attitűdről, amelyben a válaszadóknak a standard angoltól eltérő uniós sajátosságokat kellett értékelniük.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kutatás feltárta, hogy mind az angol anyanyelvű, mind a nem anyanyelvű uniós tisztviselők nagy többséggel elfogadhatónak tartják a standard uniós angoltól való eltéréseket, és utóbbiaknál ez (gyengébb) angol nyelvtudásukra és/vagy anyanyelvük interferenciájára vezethető vissza. Balič (2016) szerint ez azt mutatja, hogy az EU-intézményekben használt angol nem a kulturális kifejezés, identitás egy formája – és ezért nem is önálló nyelvváltozat –, hanem egy, főként a lexikai elemekben tetten érhető funkcionális változat, azaz zsargon.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez a megállapítás több szempontból is pontosításra szorul. Egyrészt, ha valóban csak zsargonról lenne szó, akkor ez azt jelentené, hogy más megnevezéseket is lehetne használni a fogalmak jelölésére (Cosmai és Best 2014: 56). Ez azonban közel sincs így, hiszen ahogyan a későbbiekben látni fogjuk, a hazai fül számára sokszor idegennek ható megnevezések az uniós fogalmak tudatos elkülönítésére szolgálnak, és ezért nem helyettesíthetők mással. Lehetnek az uniós nyelvváltozatnak zsargon elemei, amelyeken – ahogyan Biel (2015) is hangsúlyozza – lehetne is változtatni. A hivatalos nyelvek uniós rétegének egésze azonban nem írható le csak e szempontra támaszkodva a zsargon megnevezéssel.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Másrészt látható, hogy a zsargonjelleget hangsúlyozó megnevezések csak a lexikai sajátosságokra utalnak, miközben a hivatalos nyelvek uniós rétege nem merül ki az uniós fogalmakat jelölő szavakban. Ma már kutatások igazolják, hogy az európai uniós szövegalkotás és fordítás a nyelv további szintjeiben is változást eredményez, megváltoztathatja bizonyos kötőszavak és egyéb lexikai elemek gyakoriságát, a mondatok szerkezetét, a szövegek felépítését. Így a korábbi vélekedéssel ellentétben – amely az EU-nyelvek sajátosságait kizárólag annak terminológiájában látta – az uniós nyelvek sajátosságai a nyelv számos további elemében is tetten érhetők (vö. Biel 2020).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert az Európai Bizottság Fordítási Főigazgatóságának a 3.6.2. alfejezetben részletesen elemzett English Style Guide iránymutatása is elsősorban a terminológiában látja az EU-angol és a „valódi angol” közötti különbséget. Az útmutató ugyan elismeri, hogy az EU sajátos jogalkotási folyamata olyan szövegeket eredményez, amelyek némileg eltérhetnek az angol nyelvű országokban alkotott szövegektől, de ez nem jelent alapvető különbséget az EU-angol és a „valódi angol” között (Sandrelli 2018). A különbség a dokumentum szerint mindössze abban ragadható meg, hogy az EU szükségszerűen kialakítja saját terminológiáját. Ehhez hasonlóan Cosmai és Best (2014) – az EU gyakorló fordítói – a Eurospeak elemzése során is elsősorban a terminológiai sajátosságokra térnek ki. Ezen a véleményen van Mori (2020) is, aki abban az esetben tartja helyénvalónak a Eurospeak elnevezést, ha az uniós nyelvváltozatra jellemző sajátosságok csak a lexikai szintet érintik. A továbbiakban amellett érvelek, hogy helyesebb e közkedvelt – de tudományos szempontból pontatlan és negatív konnotációt hordozó – megnevezések kerülése.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Összességében elmondható, hogy az uniós intézményekben és szövegekben használt nyelv leírására számos megnevezést használ mind a sajtónyelv, mind a tudományos diskurzus. E megnevezések közös eleme egyrészt az, hogy az euro- előtag révén nem kizárólag az európai uniós, hanem általában az európai (többségében a kontinentális Euro-English) használatára utalnak. Másrészt a megnevezések azt sugallják, hogy a hivatalos nyelvek uniós rétege elsősorban a terminológiai sajátosságoknak köszönhető, és ezért e réteget inkább zsargonnak, mintsem önálló nyelvváltozatnak kell tekinteni. Ezt a vélekedést a kutatások – először a jogi szövegeken végzett korpusznyelvészeti vizsgálatokkal – cáfolták, és külön elnevezést (eurolecte) is adtak e nyelvváltozatnak. A továbbiakban bemutatom, hogy a mai nemzetközi szakirodalomban hogyan használják e megnevezést, és mindez hogyan jelenik meg a hazai szakirodalomban.
 
1 A szakirodalomban találkozhatunk a semleges Eurolanguage megnevezéssel is (vö. Caliendo et al. 2005; Bellier 1997; Wagner et al. 2002/2014²). Ez azonban egy-egy kivételtől eltekintve nem terjedt el. Az elmúlt években Temmermann (2018) használta e megnevezést, amelyet a 24 uniós nyelvváltozat – Euro-Bulgarian, Euro-Czech, Euro-English stb. – összességeként ír le. Más munkákban azonban nem találkozhatunk e kifejezéssel.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave