12.3. A tervezés és a tervek szerepe az emberierőforrás-menedzsmentben

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tervezés és a stratégia kulcsfontosságú a HR-ben. Ezt a témát azért tárgyaljuk könyvünk utolsó alfejezetében, mert minden, a korábbi fejezetekben bemutatott HR-funkció ismeretére szükség van ahhoz, hogy érthető és alkalmazható legyen ez a komplex, HR-politikákat integráló szemlélet. Az emberi erőforrások menedzselése és annak gyakorlatai, eljárásai folyamatosan változnak, hiszen a HR-nek gyakran rugalmasan, agilisan kell alkalmazkodnia a környezeti kihívásokhoz. Elég csak a koronavírus okozta globális lezárásokra és a home office megoldások előretörésére gondolni. Hasonló fejtörésre készteti a HR-szakembereket a munkaerőhiány és a kiváló kollégák megtartásának nehézsége. A szervezeteknek késznek és képesnek kell lenniük az előre gondolkodásra és a változékonyságra az úgynevezett VUCA-környezetben is. A HR-szakembereknek napjaink bizonytalan, átláthatatlan és kaotikus gazdasági környezetében is olyan EEM-tervezést és EEM-stratégiaalkotást kell folytatniuk, amely biztosítja a versenyképességet a szervezet számára, és támogatja az üzleti stratégia megvalósulását. A stratégiai EEM (SHRM=SEEM) szemlélete arra ösztönzi a szakembereket, hogy egy konkrétan leírt terv helyett inkább folyamatként tekintsenek a stratégiára, egyfajta gondolkodásmódként, stratégiai irányultságként kezeljék azt (Torrington et al., 2021). Az SHRM szisztematikusan kapcsolja az embereket a szervezethez, vagyis a „hagyományos” EEM és a stratégiai menedzsment közötti határmezsgyén helyezkedik el, és a szervezet emberi erőforrásainak hosszú távú fejlesztése és az üzleti stratégia támogatása áll a középpontjában. Fontos, hogy a VUCA-környezet ellenére a HR-stratégiának a szervezeten belül konzisztensnek, koherensnek és a külső kihívásokra vonatkozóan releváns válaszokat adónak kell lennie. A „stratégiai” jelző ma már kevésbé a hosszú időtávra vonatkozik, inkább a cég jövőjére kiemelkedő hatást gyakorló problémákra, témákra (pl. szervezeti életképesség, versenyképesség). Könyvünk 6. fejezetében már érintettük az integráció szerepét a teljesítménymenedzsment kapcsán, ami az SHRM esetében is igaz: egyszerre integrálja a különböző HR-funkciók gyakorlatait, HR-politikákat (horizontális integráció) és a szervezeti és HR-stratégiákat (vertikális integráció). A következőkben bemutatjuk, hogy milyen típusú emberierőforrás-menedzsment stratégiákat lehet megkülönböztetni, valamint vázoljuk az egyes tervezési fázisokat és lehetséges akcióterveket.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

HR-ügyek: Miért fontos a HR-stratégia, és mitől lesz jó?
 
„Már megint sok a túlóra. Hárman is azzal fenyegetőznek, hogy kilépnek. Csináljatok már valamit, mert így is alig tudtunk felvenni embert” – a HR-esek gyakran kapnak ilyen és ehhez hasonló üzeneteket a menedzsmenttől. Szerencsére ma már rendelkezésre állnak olyan mutatószámok, amelyek segítenek felmérni, mely területen vannak tartósan betöltetlen állások, vagy akik elmentek, miért mondtak fel (például azért, mert elégedetlenek voltak a munkakörülményekkel, vagy azért szívta el őket a konkurencia, mert nem kaptak elég fizetést).
Fontos, hogy előbb az üzleti stratégia készüljön el, és csak utána a HR-stratégia – jegyzi meg a közel háromezer főt foglalkoztató Ibiden Hungary Kft. HR-vezetője, Szilágyi Zoltán. A HR-nek kell felmérnie, hogy az üzleti stratégiában melyek azok a célkitűzések, kihívások, amelyekhez a HR kapcsolódhat, és hathatós szakmai támogatást adhat. De értelemszerűen a HR-szervezetnek kell meghatároznia, hogy milyen szakmai részletekből álljon a HR-stratégia. Ehhez meg kell fogalmaznia saját céljait, vízióját, valamint azt, hogy mivel kell hozzájárulnia az üzleti stratégiához. Ha ezek megvannak, akkor azt kell eldönteniük a HR-eseknek, hogy mit kell ténylegesen elvégezniük (akciók), és azokhoz milyen mutató-, illetve mérőszámokat kell rendelniük annak érdekében, hogy ezek a tevékenységek valóban megtörténjenek egy előre meghatározott kritériumrendszer mentén.
Egy szervezet a tevékenységétől függően sokféle mutatószámot használhat. Mivel a tudástőke kiemelten fontos a stratégia megvalósításához, ezért az egyik klasszikus HR-mutatószám a tehetségmenedzsment hatékonysága, azaz hogy hány kimagasló fejlődési potenciállal rendelkező tehetséget tud beazonosítani a cég. A másik az utódlástervezés megléte, ami azt határozza meg, hogy milyen arányban sikerül megtalálni a kulcsfontosságú pozíciókba a lehetséges rövid távú vagy hosszú távú utódokat. Az is lehet egy mutatószám, hogy hány főt sikerül belülről, illetve kívülről toborozni. Az a cég ugyanis, amelyik tehetségeket azonosít be, és utódlástervezést végez, nagy valószínűséggel a toborzást is meg tudja oldani inkább belső erőforrásból. Például egy olyan termelő vállalatnál, mint amilyen az Ibiden, ahol jól kell ismerni a technológiát, a gyári környezetet és a termékhez kapcsolódó piaci sajátosságokat, leginkább belülről választják ki a termelési vezetőket, ebben a pozícióban ők már előnyben vannak a külsős jelöltekkel szemben – mondja Szilágyi Zoltán.
Forrás: HVG, 2021
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave