2. A műfordító háttértextusai a gyakorlatban

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A műfordító háttértextusai elsősorban a nyelvek absztrakciós szintjeinek különbségeit vizsgálva kerülhetnek felszínre. Egy filozófiai monográfia műfordítása során szembesültem személyesen a jelenséggel és kezdtem gondolkozni a nyelvek eltérő absztrakciós stratégiáiról, amelyeket közvetlenül befolyásolhatnak a kulturális és egyéni háttértextusok. François Soulages A fotográfia esztétikája című könyvében egy filozófus teljes arzenálját felhasználja, amikor a már létező, de más és más elméleti (filozófiai, esztétikai, pszichoanalitikai, szociológiai, politikai, irodalmi stb.) kontextushoz tartozó fogalmakat saját logikája szerint igyekszik hálózatba rendezni, összekapcsolni és opponálni (Soulages, 2005; Soulages, 2011). Vagyis olyan gondolati rendszereket hoz működésbe, amelyek az egyetemes kulturális és intellektuális örökségünk részét képezik, de egy új művészeti ág, a fotográfia kontextusába vezeti be őket. A nyugati filozófiai gondolkodás által általánosan és hagyományosan elfogadott kategóriák segítségével a francia filozófus ugyanakkor új kategóriákat, neologizmusokat is létrehoz, például fotograficitás [fotograficité], tárgyprobléma [objet problème], metafotográfia [métaphotographie] stb. Sőt a szövege tömör, a stílusa a ritmikus ismétlődéseknek köszönhetően szinte zenei, így már-már a költőiség határait súrolja. Mindebből következik, hogy a könyv lefordítása sok kérdést felszínre hozott, de éppen ezért izgalmas és tanulságos vállalkozásnak ígérkezett.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezen a ponton meg kell vizsgálnunk, hogy miben áll egy szöveg filozófiai aspektusa, melyek egy filozófiai szöveg ismertetőjegyei más szövegekhez képest, és hogyan lehet megragadni az absztrakció különböző szintjeit egyik nyelvről a másikra. Mivel ezek a kérdések túl komplexek ahhoz, hogy egy tanulmány keretein belül kielégítő válaszokat találjunk rájuk, csupán néhány olyan aspektust idézünk, amelyek segítségével rávilágíthatunk a filozófiai szövegek fordítása során jelentkező problémák jellegére: a magyar filozófiai szókincs történetére, amelyet alapvetően a latin és a német hagyomány alakított mind a mondattan, mind a szókincs szintjén.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Soulages olyan egyetemessé vált globális filozófiai rendszerekre és ismeretekre hivatkozik, amelyeket egy lokális, esetünkben magyar kontextuson belül kell értelmezni és megérteni, hogy végül egy magyar terminológiai rendszerben találjanak helyet, miközben a magyar filozófiai szókincs sokkal képszerűbb, mint a francia. Például a Freud híres topográfiai modelljéből ismert francia Ça [az], németül Es fogalmát Kosztolányi Dezső fordításában „ősvalami”-ként1 ismeri a hagyományos magyar nyelvű szakirodalom. Ez a szó sokkal beszédesebb, érzékletesebb, konkrétabb, mint az eredeti freudi kifejezés és annak francia fordítása.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az elvont filozófiai terminusok, hasonlóan általában a természetes nyelvek szavaihoz, konnotációkkal, egyedi, helyi jelentésekkel telítődnek időben és térben, és használatuk során háttértextusok hálózatába rendeződnek. Erre utal például, hogy a strukturalista és posztstrukturalista irodalomelméletek képviselői szívesen választanak az ógörög nyelvből fogalmakat, hogy megszabadítsák az elméleti nyelvet az „elhasznált”, konnotációkkal, kétértelműségekkel telítődött terminusoktól, hogy „tiszta”, tehát egyértelmű fogalmakkal dolgozhassanak. Ez a törekvés természetesen vágy marad, nincs „tiszta” jelentés, a nyelv soha nem lehet semleges, soha nem lehet „ártatlan”.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Történeti és kulturális okok miatt – és többek között a magyar nyelvújításnak köszönhetően – a filozófiai szövegek magyar fordítója egy kettős (latin és magyar) etimológiai rendszerrel szembesül, ha megfelelő terminológiai hálót akar kialakítani, például fotográfia/fénykép, franciául photographie/image de lumière. A második francia kifejezés természetesen nem létezik, illetve csak metaforikusan használható, ami viszont nem felel meg az eredeti francia photographie szónak. Megjegyzendő, hogy a fotográfia terminus mindkét nyelven kétértelmű, hiszen magát a művészeti ágat, a műfajt, illetve a tevékenység végeredményét is jelenti.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Azt mondhatjuk, hogy ezek az egyszerre latin és magyar eredetű szópárok megvalósítják a tökéletes szinonímiát, de a tökéletes szemantikai ekvivalencia illúzió csupán, hiszen a szópárok különböző írott formája és hangzása eleve különböző járulékos jelentéseket is felidéz. Így a magyar fordító ugyanolyan zavarba ejtő nehézségekkel találkozik a látszólag elvont filozófiai terminológia esetében, mint amikor bármelyik más francia szó ekvivalenciáit keresi.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Például a francia (latin eredetű) objet szó a legtöbb nyelvben előfordul valamilyen formában a filozófiai szövegekben, a jelentése pedig a lehető legelvontabb. Ugyanakkor, éppen a jelentéséből következően, vonatkozhat konkrét dolgokra is, és valójában annyi jelentése lehet, ahány kontextusban előfordul. Magyarul a tárgy [objet] szónak nincs latin eredetű megfelelője, ahogy a fotográfia esetében láttuk. De a képzett alakjának már lehet latin eredetű alakja: objektív, és lehet magyar formája is: tárgyilagos. A műfordító ekkor azzal szembesül, hogy a latin eredetű objektív szó jelentése technikai, filozófiai, általános, míg a magyar eredetű tárgyilagos melléknév jelentése konkrét, egy egyedi tulajdonságot jelöl: igazságos, elfogulatlan. Ráadásul az objektív szó a fotográfia kontextusában nem csupán a fotográfus nézőpontját, hanem magát az eszközt is jelenti. Nehéz tehát lefordítani például a Roland Barthes által használt Littérature objective [Objektív irodalom] kifejezést, hiszen Barthes fotográfiai, konkrét, technikai kontextusban használja a szót (Barthes, 1967: 151–152). Természetesen a kétértelműség szándékos a részéről, magyarul azonban éppen ezt a kétértelműséget nem lehet visszaadni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tévedés lenne a részünkről, ha csupán a terminológia fordíthatóságáról vagy fordíthatatlanságáról szólnánk. Tapasztalataink szerint a fordítás elsősorban a tágan értelmezett szintaxis (az elemek egymás utáni sorrendje) és nem a szavak szintjén dől el. Mivel a magyar nyelv agglutináló, és morfoszintaktikai szempontból éppen ellentétes sorrendben követik egymást az elemek a mondatban, mint a franciában, problematikus magyarul visszaadni a francia mondat szintaktikai felépítését, illetve annak hangsúlyait.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Soulages könyvének a címe Esthétique de la photographie, la perte et le reste [A fotográfia esztétikája, ami elvész, és ami megmarad] (Soulages, 2005; Soulages, 2011). A cím második része szó szerint: a veszteség és a maradék. Szinte lehetetlen magyarul megtartani ezt a szintaktikailag párhuzamos, jelentéstanilag ellentétes, kettős nominális szerkezetet. A francia reste szó magyar megfelelője a maradék, maradvány, amely szavakat konkrét, főleg étkezéssel, pénzzel, halottal kapcsolatos kontextusban használunk, de semmiképpen nem filozófiai vagy esztétikai szövegkörnyezetben. Ez ugyan franciául is így van, de a francia címben elvontan is értelmezhető, míg a magyar maradék/maradvány szavak konkrétabb konnotációkkal, háttértextusokkal terheltek. A fordító tehát kénytelen a nominális szerkezetet egy átváltási művelettel verbális szerkezettel lefordítani, hiszen a megmarad ige tágabb értelmű, mint a maradék/maradvány szavak: ami elvész, és ami megmarad [ce qui se perd et ce qui reste].

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Sathya Rao szerint:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fordítás egyetemes szinten az egyén egzisztenciális helyzetét érinti, vagyis egy adott nyelvi környezethez való szükségszerű kötődését. Sőt, az idegenség a célnyelvre és a hozzá tartozó egyének gondolkodásmódjára is jótékony hatással lehet, amennyiben ezek készek az idegenség befogadására (Rao, 2003: 12. bekezdés).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hogy a fordítás során tudatosan vagy öntudatlanul működő háttértextus jelenségének egyéb aspektusait is megvilágítsuk, idézzük fel a magyarul már kanonizált, egyetemes kultúra részévé vált művek utóbbi években megvalósult újrafordításait, többek között Shakespeare néhány darabjának újrafordítását (angol nyelvű idézetek nélkül, illusztráció gyanánt). Shakespeare-t sokan fordítottak, de Arany János műfordításában kanonizálódott magyarul, így Arany műfordításai eddig érinthetetlenek voltak. Nádasdy Ádám, félretéve az ilyen jellegű fordítási tabukat, újrafordította az angol drámaíró néhány darabját mai magyar nyelvre, aktuális magyar argó kifejezéseket is felhasználva, és ezzel kortárs háttérszövegeket hozott működésbe. Az aktualizált újrafordítások persze kaptak kritikát, de ha Nádasdy segítségével2 visszatérünk a 19. századba, és megvizsgáljuk a nagy magyar romantikus költő Shakespeare-fordításait, hasonló stratégiára és további háttértextusokra bukkanunk a sorok hangzását illetően. Arany bizonyos alsóbb társadalmi réteghez tartozó szereplők megszólalásakor a magyar népköltészet verselését alkalmazta, mivel felismerte, hogy Shakespeare kétféle verstípust használt, az egyik a nemesi származású szereplők, a másik az alacsonyabb társadalmi rétegekhez tartozó szereplők beszédmódja. Arany az utóbbiak esetében alkalmazza a magyar népköltészet verselését és ritmusát. Tehát tökéletesen adja vissza korának modern magyar nyelvén a hangzás és a ritmus szintjén megjelenő shakespeare-i háttértextusokat, amelyek talán már elvesztek a mai olvasók számára.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy másfajta háttértextus kapcsolható a címek fordításának problémájához, amelyet kompenzációnak is nevezhetnénk. Bizonyos magyarul kanonizált irodalmi művek címe bevésődött a magyar kollektív emlékezetbe, és fantomként kísérti a fordítót és az olvasót egyaránt.
1 Az Es első magyarítása Kosztolányi leleménye volt. Sigmund Freud Das Ich und das Es című könyvét Hollós István és Dukes Géza fordította magyarra (1937), ez a kategória Kosztolányi javaslatára szerepel „ősvalami”-ként. Az ősvalami és az én (Belső Egészség Kiadó, Budapest, 2011) előszavában ezt Hollós el is ismerte, azóta is így tartja nyilván ezt a szakirodalom.
2 A Magyar Műfordítók Egyesületének szakmai hétvégéjén 2018-ban elhangzott előadás nyomán.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave