3. A felmérés eredményei: a kompetenciák fontossági sorrendje a kapott válaszok alapján

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A felmérésben azokat tekintem a legfontosabb tudnivalóknak, amiket a válaszadók legalább fele nagyon fontosnak ítélt. Így a leglényegesebb ismeretek egy műfordító esetében a fogalmazáskészség (95%), a célnyelv ismerete (93%), a kifejezőkészség, illetve a szókincs (88%), a forrásnyelv ismerete (81%), a célkultúra ismerete (76%), a forráskultúra ismerete (75%), és az alkotókészség (73%). Ha ehhez hozzáadjuk azokat is, akik fontosnak tartják a felsorolt kompetenciákat, az arányok így változnak: kivétel nélkül mindenki bejelölte a célnyelv és a célkultúra, valamint a forráskultúra ismeretét, a kifejezőkészséget, illetve a szókincset (100%), ám egy-egy válaszoló nem tartja fontosnak a fogalmazáskészséget, a forrásnyelv ismeretét, és az alkotókészséget (99%). A válaszadók szerint a legkevésbé fontos a fordításelméletek ismerete (64%), a fordítás-előkészítés (27%), a kortárs világirodalom ismerete (18%), a fordítási stratégia (17%), a forrásnyelvi kortárs irodalom ismerete (14%), a forrásnyelvi klasszikus, illetve a célnyelvi kortárs irodalom ismerete (13%), a klasszikus világirodalom ismerete (10%) és a klasszikus célnyelvi irodalom ismerete (9%). Olyan kompetencia, amit senki sem tartott fontosnak, nem szerepelt a felsorolásban.1 Vegyük sorra, hogy ezek a választások mit árulnak el a műfordítói hivatás – szakma? – felfogásáról!

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Először is, mint fentebb olvasható, mindössze öt kompetenciát ítélt az összes válaszadó fontosnak (a szókincs és a kifejezőkészség, a célnyelv, valamint a forrás- és a célkultúra ismerete), amelyek azt sugallják, hogy a műfordítók szerint mindenekelőtt nyelvi-kulturális tudás és íráskészség kell a műfordításhoz. Ez az álláspont teljes mértékben egybevág azzal a hagyományos felfogással miszerint a műfordítás tulajdonképpen irodalmárok melléktevékenysége, nem önálló foglalkozás (pl. Lőrincz, 2007: 23), s passzol ahhoz a szemlélethez is, amelynek folyományaképpen újabban irodalmi fordításnak nevezik a mű-, azaz művészi? mesterséges? műhöz kötődő? fordítást. Egy elnevezés persze befolyásolja azt is, hogyan tekintünk erre a hivatásra s művelőire: művészetnek fogjuk-e föl a műfordítást, vagy sem (vö. Pusztai-Varga, 2008, Sela-Sheffy, 2008, Sohár, 2021a). S annak, hogy művészetnek tekintjük-e, komolyak a jogi-gazdasági következményei: ha a műfordító alkotótárs, társszerző, akkor ugyanolyan jogok illetik meg, mint magát a szerzőt, például nem csak munka- és felhasználási díj, hanem részesedés is megilleti, megilletné a befolyt haszonból… de ennek boncolgatása messzire vinne eredeti tárgyunktól, maradjunk a kérdőívnél!
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1. ábra. A műfordítói kompetenciák fontossági sorrendje
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Akad néhány igencsak meglepő válasz, köztük a világirodalom, a forrás- és célnyelvi irodalom ismeretének vagy a fordítás-előkészítésnek nem fontos besorolása némelyek által. Ezek olyan állítások, amelyek szembehelyezkednek a megszokott nézetekkel, és érdemes lenne kinyomozni, vajon mi indíthat kijelentésükre néhány műfordítót, hiszen, mint látható, a hivatás gyakorlóinak jelentős többsége úgy véli, a célkultúra – esetünkben a magyar –, azon belül pedig az irodalmi hagyományok, műfajok és stílusirányzatok igen alapos ismerete elengedhetetlen ehhez a munkához. A forrásnyelvi irodalom és a világirodalom ismerete a válaszok szerint kevésbé fontos, mint a célnyelvi irodalomé, bár egyedül a célnyelvi irodalomnál jelenik meg az „egyáltalán nem fontos” vélemény mind a klasszikus, mind a kortárs irodalom esetében, jóllehet nem ugyanannál a válaszolónál (bár mindketten „nem fontos”-nak tartják a másik célnyelvi irodalom kategóriát is). Elképzelhető, hogy ez a két műfordító kizárólag olyan szövegeket ültet magyarra, amilyenek munkásságukig egyáltalán nem léteztek az itthoni kultúrában, ezért számukra fölöslegesnek tűnik elmélyedni a célnyelvi irodalomban. Mivel azonban a megbízók a műfordítóktól a célkultúra irodalmi rendszerébe (Even-Zohar, 1990) illeszkedő alkotások létrehozását várják el, amihez szükséges mind a klasszikus, mind a kortárs irodalom valamilyen szintű ismerete, valószínűtlennek tűnik, hogy egy professzionális műfordító a pályán működhessen ilyen tudás nélkül. Érdekesség, hogy a kortárs irodalom megismerését kevesebben tartják fontosnak, mint a klasszikus irodalomét, ezt talán megmagyarázza a klasszikus irodalom dominanciája a köz- és felsőoktatásban. Abból a négy válaszolóból, akik a műfajismeretet sorolták a nem fontos kategóriába, egyikük teljes munkaidejét műfordítással tölti: ő feltehetőleg csupán egyetlen műfajba tartozó műveket fordít, talán ezért nincs szüksége a többi megismerésére.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hasonlóképpen a fordítás előkészítésének munkálatait – (többszöri) értő olvasás, szöveg- és műfajelemzés, utánajárás, pl. hivatkozások, vendégszövegek felkutatása, a felmerülő fordítási problémák megbeszélése a szerkesztővel és/vagy megbízóval, esetleges szerzői hibák tisztázása stb. – is lényegesnek szokás tekinteni, hiszen elmaradásuk a megszokottakon kívül rengeteg további utómunkálatot követel meg. Rossz esetben akár az elkészült fordítás teljes átírásával jár, ami óhatatlanul idő- és pénzveszteséghez, netán a leadási határidő be nem tartásához vezet, aminek következtében eleshet az ember további megbízásoktól, elterjedhet róla, hogy csúszik a leadással. Semmi esetre sem szerencsés ilyen könnyen megelőzhető kellemetlenségnek kitenni magunkat. Ráadásul a műfordító feje nem káptalan, hogy minden egyes apró mozzanatra s azok célnyelvi megoldására emlékezzék egy ezeroldalas regény esetében, így gondos előkészítés – vagy CAT-eszköz, azaz fordítómemória használata – híján megeshet, hogy az utómunkálatok során átsiklik valami fölött, amit aztán kipellengéreznek az olvasók. Mégis a válaszolók 26,5%-a, több mint egynegyede nem tulajdonít különösebb jelentőséget az előkészítésnek. Feltűnő különbségek mutatkoznak azonban az arányokban, mint ezt a 2. ábra is szemlélteti: azok, akik kizárólag műfordítással foglalkoznak, munkájuk elengedhetetlen részének tekintik a gondos előkészítést, őket viszont a munkaidejük egynegyedénél is kevesebbet műfordítással töltők követik 16%-kal. Mindkét csoportnál érthető ez a választás: előbbiek professzionális műfordítók, akiknek megélhetése a gondos és gyors, értsd, jól előkészített munkán múlik, míg utóbbiak éppen a professzionalizmus hiányában szorulnak rá az alapos előmunkálatokra. Ugyanakkor a legnagyobb számban a munkaidejük legalább háromnegyedét műfordítással töltők tartják nem fontosnak az előkészítő munkálatokat, hiszen 60%-uk sorolta a nem fontos kategóriába a fordítás-előkészítést. Őket a munkaidejük egynegyedét-felét műfordításra fordítók követik 31%-kal, tehát közülük csupán feleannyian utasítják el az előkészítés fontosságát. A fordítás-előkészítés adatait mindenképpen érdemes lenne továbbvizsgálni, főleg azt, hogy növekszik-e azok száma, akik ignorálják a fordításnak ezt a fázisát, s ez megmutatkozik-e valamilyen formában az elkészült és kiadott műfordítások minőségén.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

2. ábra. A fordítás-előkészítés megítélése és a műfordítással töltött munkaidő összefüggése
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ugyanilyen nem várt eredmény a fordítási stratégia nem fontosnak bélyegzése (3. ábra): nincs olyan műfordító, aki ne hozna számos tudatos – és zsigeri – döntést munka közben avégett, hogy műfordítása a megbízó és a célközönség számára megfelelő, elfogadható legyen, így erre a „nem fontos”-ra esetleg az elvonatkoztatás és önreflexió hiánya adhat magyarázatot. Különösen érdekes, hogy ezt leginkább a munkaidejük legalább felét műfordítással töltők ítélték nem fontosnak (a munkaidejük 50%-át műfordítással töltők 37,5%-a, a 75–99%-át műfordítással töltők 30%-a, szemben a többi kategória 15–17%-ával), míg azok, akik munkaidejük egynegyedénél kevesebbet fordítanak műfordításra, mind fontosnak tartják. Szintén elgondolkodtató azok válasza, akik nem adták meg sem korukat, sem nemüket, sem azt, hogy mennyi időt töltenek műfordítással, ugyanis egyedül ebben a csoportban nő szinte egyenletesen a válaszok száma a „nagyon fontos” irányába, s egyedül náluk van a legtöbb „nagyon fontos”-ból, minden más csoportban a „fontos” besorolás vezet, ha néhol nem is sokkal.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

3. ábra. A fordítási stratégia jelentősége és a műfordítással töltött idő közti összefüggés
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Első pillantásra a legdöbbenetesebb adat talán az, hogy akadt egy-egy olyan válaszoló, akik szerint nem fontos az alkotó-, illetve fogalmazáskészség, illetve a forrásnyelv ismerete. A forrásnyelv ismeretének lekicsinylését érthetővé teheti az a máig elterjedt szokás, hogy időnként közvetítő nyelv segítségével vagy – főleg versek esetében – nyersfordításból dolgozik egy műfordító, az alkotókészség fontosságának tagadását azonban nehezebb megfejteni, csak találgatni tudok. Feltételezem, hogy olyasvalaki választotta ezt a lehetőséget, aki szerint a műfordítás teljes egészében tanítható, bárki elsajátíthatja, nem kell hozzá adottság.2 A fogalmazáskészség nem fontosnak minősítése viszont teljességgel érthetetlen, mert ha valaki nem tud jól fogalmazni, akkor az általánosan fontosnak tekintett kifejezőkészségével is akadhatnak gondok. Hacsak nem azt gondolta a válaszadó, hogy a műfordítót csak zavarja saját kreativitása, miközben gondolkodás nélkül, vakon utánozza a szerzőt… Fontos azonban megjegyezni, hogy olyasvalaki választotta ezt a lehetőséget, aki munkaidejének kevesebb mint negyedét tölti műfordítással, feltehetőleg mellékállásban vagy hobbiból. Felmerül tehát a kérdés, az egyre inkább elterjedő nem hivatásos, alkalmi – jó értelemben vett amatőr/hobbi – műfordítás befolyásolja-e a szakma/hivatás felfogását, gyakorlását, munkaéthoszát és az elkészült fordítások minőségét?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Sajnos a fordításelméletek nagymérvű elutasítottsága a műfordítók körében egyáltalán nem meghökkentő, inkább általánosnak mondható. Arra szokás hivatkozni, hogy a műfordítás gyakorlatorientált szakma, művelés közben sajátítja el az ember, s az elméletek ismeretétől senki sem lesz jobb műfordító. Ez alapvető félreértelmezése az elméletek hasznának, ami azért is különösen érdekes, mert a műfordítók tevékenységéhez szintén jól alkalmazható irodalom- és kultúraelméletek esetében fel sem merül ez a kívánalom: senki sem várja el egy kultúra- vagy irodalomelmélettől, hogy megismerésével majd jobb íróvá vagy költővé válik. Az elméletek leginkább arra szolgálnak, hogy elvonatkoztassanak, az egyediből általánosítsanak, az általánosból egyedítsenek, megválaszolandó kérdéseket vessenek föl, teoretikus, módszertani és gyakorlati problémákra mutassanak rá, leírjanak, osztályozzanak és rendszerezzenek fordítási jelenségeket, feltárják az egyes jelenségek közötti összefüggéseket, tesztelendő hipotéziseket állítsanak föl a leírtak alapján, magyarul, tudományos alapvetésként viselkednek, olyan fundamentumok, amelyekre valóban alapozni lehet egyes fordítással kapcsolatos vizsgálódásokat. Ráadásul szinte minden műfordító maga is gyárt kisebb-nagyobb elméleteket, amikor saját – és mások – műfordítói tevékenységére reflektál, legföljebb ezeket nem tekinti teóriának, csak töprengésnek, szakmai nézetnek, spekulációnak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyik legifjabb válaszoló, aki kora ellenére évi 95 szerzői ívet3 ültet évente angolról magyarra s munkaidejének több mint háromnegyedét tölti ki a műfordítás, tehát igen foglalkoztatott, professzionális műfordító, egyáltalán nem tartja fontosnak a célnyelvi klasszikus irodalom és a fordításelméletek ismeretét, s szerinte nem fontos a kortárs világirodalom, a forrás- és a célnyelvi kortárs irodalom ismerete, a fordítás-előkészítés vagy a fordítási stratégia. Elképzelhető, hogy az illető ahhoz a már futólag megemlített fordítói irányzathoz tartozik, amelyik olvasás nélkül vállalja el egy mű lefordítását, s elzárkózik minden előkészítő munkálattól abban a hiú reményben, hogy így megőrizheti az olvasói élmény spontaneitását munka közben és az elkészült fordításban.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Úgy tűnik a válaszokból, hogy az idősebbek és a nők tartanak sok ismeretet nagyon fontosnak, míg a fiatalabbak és a férfiak könnyebben ítélnek egy kompetenciát nem fontosnak, inkább elvetik a hagyományos felfogást, miszerint a műfordítás arisztokratikus foglalatosság, amelyet jóval átlag fölötti műveltséggel és íráskészséggel rendelkező értelmiségiek művelnek. Számukra a műfordítás talán már nem hivatás, hanem bárhol űzhető, főnököt nem ismerő szakma, elsajátítható fogásokkal, kötetlen munkaidővel; nem teljes odaadást és sokrétű alázatot megkövetelő munka, hanem pusztán pénzkereset.
1 Ugyanakkor több helyen is előfordult, hogy a válaszolók egyik választási lehetőséget sem jelölték be: ennek okát fontos lenne kideríteni, leginkább a jövendő felmérések érdekében.
2 Mivel ez a válaszoló csak a kérdőív elejét töltötte ki, nem lehetséges a válaszokból megtippelni ennek okát.
3 Egy szerzői ív 40 000 n/leütés/karakter.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave