Michael von Albrecht szerint a 2. században a görög próza felvirágzása (Galénos, a híres orvos, Ptolemaios, a csillagász, Sextus Empiricus, a filozófus, a történetíró Arrianos és Appianos, Plutarchos és Lukianos, a szórakoztató irodalom neves képviselői, Pausanias, az utazó) háttérbe szorította a római prózát, de különösen a költészetet; ez lenne az oka annak, hogy olyan kevés igazi római tehetséget ismerünk ebből az időszakból. Tény, hogy nagyon kevés mű maradt ránk a századból, ez azonban nem jelenti szükségképpen azt, hogy az irodalmi élet pangott volna. Inkább arról van szó, hogy a sors nem volt kegyes a korszak alkotóihoz: sokuknak szinte egész életműve elveszett. A 2. század Cicerójának, Frontónak alkotásai közül a legfontosabbak nem maradtak ránk, több, névről ismert költő kötetei pedig szinte nyomtalanul eltűntek. Ennek a századnak is megvolt a maga nagy költője, Annianus. Gellius az Attikai éjszakákban háromszor is megemlékezik róla, és megjegyzéseiből kiderül, hogy született költői tehetség, ugyanakkor poeta doctus is (vö. 6,7), aki hajlott a szimbolizmus felé. A korabeli költők gyakran gyűltek össze nála és mintegy vezérüknek tekintették (vö. 9,10). A falerii birtokán rendezett szüreti mulatságra meghívta a korabeli szellemi élet több kiválóságát, és társaságukban egyebek között Lucilius egyik sorát elemezte (vö. 20,8). A 2. század végén működő grammatikus, Terentianus Maurus De metris (A versmértékekről) című verses értekezésében Poetae novellinek nevezi az Annianus körül csoportosuló költőket, a 4. századi Diomedes grammatikus pedig neóterikusoknak tartja őket. A grammatikusok utalásaiból kitűnik, hogy e költők a verselés terén kívánták megújítani a latin költészetet, s ez sikerült is nekik. Annianus mellett név szerint még Septimius Serenust és Alfius Avitust szokás megemlíteni, de hozzájuk tartozhatott Marianus és Gelliusnak az a költőbarátja is, aki jambikus dimeterekben átköltötte a Platónnak tulajdonított csókepigrammát (19,11). Sajnos e költőktől csak apró töredékeket idéznek, például Terentianus Maurus a docta Falisca szemléltető példájaként Annianustól a következő négy sort: