Paksa Katalin, Domokos Mária

Vígsággal zeng Parnassusnak magas teteje

18. századi kottás források és a magyar zenei néphagyomány


14.

Népdaltípusa: „Cigányok vajdája” (MNT X. CXIV). 14 szótagos, kanásztánc ritmusú táncdal. Kétféle zenei anyagból épül fel: első két sora szekundváltó, harmadik és negyedik sora a kadenciától eltekintve azonos. Tipikus szövege cigánycsúfoló, mely ponyván is terjedt (Pogány 1978, 201, Közköltészet 1, 484–487). Mind az 5 dialektusterületen ismert, összesen mintegy 60 változatban. A variánsok zöme Bukovinából való, ahol lakodalmi táncdal: silladri (Paksa 2010b, 163–167). A dallamot a 19. században is többen feljegyezték, kiadták (MNT X. 492j.u–x). C 087, 088

Vígsággal zeng Parnassusnak magas teteje

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 045 8

A magyar zenetörténet kéziratos és nyomtatott kottás forrásokban szegény, és többnyire a meglévők sincsenek koruk európai színvonalán. Különös jelentősége van tehát a zenei néphagyománynak, amely számos régiséget tartott fenn, és így segíti a sokszor kezdetlegesen, pontatlanul lejegyzett források értelmezését. Ezért írhatta Kodály Zoltán, hogy „a magyar zenetörténésznek először folkloristának kell lennie".

A könyv arra kíván választ adni, hogy milyen - a magyar népzenével összefüggő - forrásokkal rendelkezünk a 18. századból, és ezeknek mi a jelentősége a zenetörténet, illetőleg a zenefolklorisztika szempontjából. Az internetes hangzó melléklet műzenei és eredeti népzenei példái illusztrációként szolgálnak a kottás közlésekhez.

Hivatkozás: https://mersz.hu/paksa-domokos-vigsaggal-zeng-parnassusnak-magas-teteje//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave