Simonyi Károly

A fizika kultúrtörténete a kezdetektől a huszadik század végéig


A leíró mozgástan: Nicole d’Oresme és a Merton College

Nemcsak a statikában ért el a középkor jelentős eredményeket – amely eredmények, mint majd látni fogjuk, még Stevin és Galilei meglátásain is túlmutatnak egyes vonatkozásukban –, hanem a leíró mozgástanban, tehát a kinematikában is lehetővé tett egy ki nem használt közvetlenebb csatlakozást a XVII. század gondolataihoz. A kinematikával kapcsolatos eredmények Nicole D’Oresme (Nicolaus Oresmius, meghalt 1382-ben mint Lisieux püspöke) és az oxfordi Merton College nevéhez fűződnek. Az ezekhez az eredményekhez vezető út talán fontosabb, mint maguk az eredmények. Két szempontból is. Először is azért, mert annak a törekvésnek a jegyében születtek meg, hogy a minőségekhez, a kvalitásokhoz, pontosabban azok intenzitásához számértéket fűzzenek. Már Arisztotelésznél láttuk, hogy milyen nagy szerepet játszottak az antik és így a középkori természetleírásban a meleg-hideg, világos-sötét, lassú-gyors kvalitatív ellentétpárok. A bevezetőben (0.2 fejezet) láttuk, hogy a tudomány belső fejlődésének egyik csomópontja a kvalitások kvantitássá válása. A középkor a kvalitások intenzióját, amelyből éppen a mérhető mennyiségnek kell kinőni, igen tág kérdéskörre értelmezte. Így Petrus Lombardus XII. századi szentenciáiban, amely szentenciák megvitatása a teológiai oktatás alapjául szolgált, felvetődik már az a kérdés, hogy a „caritas” tulajdonság lehet-e egy emberben egyszer intenzívebb, másszor kevésbé intenzív. Erre a kérdésre például igen érdekes válasz adható. Ha ugyanis létezik a kvalitás „abszolút” volta, a jelen esetben például a minden caritast magában foglaló isteni szeretet, akkor az intenzitás mértéke lehet az a hányad, amellyel az ember részt vesz ezen abszolút caritasban.

A fizika kultúrtörténete a kezdetektől a huszadik század végéig

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 490 6

A magyar természettudományos könyvkiadás talán legjelentősebb műve most először jelenik meg a legendás szerző által megalkotott teljességében. A 2001-ben elhunyt Simonyi Károly legutoljára egy német kiadás számára dolgozott könyvén, s az ekkor keletkezett szakaszok, amelyek a XX. század utolsó évtizedét is átfogják, csak most jutnak el a hazai olvasókhoz. A fizika kultúrtörténete az emberi gondolkodással egyidős tudományág fejlődését mutatja be a kezdetektől napjainkig. Az izgalmas történetet a fontos mérföldköveket jelentő kísérletek, elméletek és bizonyítások könnyen érthető leírásán túl a fizikával sokszor szorosan összefonódva kibontakozó egyetemes bölcselet és művészet alkotásaiból választott szemelvények illusztrálják. A könyv tanúsága szerint egy-egy jelentős természettudományos felismerés ugyanakkora teljesítmény és a civilizáció ugyanolyan ünnepe, mint a kultúra vagy művészet bármely közismert, nevezetes alkotása. Mindkettő egy tőről, az emberi zsenialitásból fakad. A mű népszerűségét éppen az adja, hogy befogadásához nem kell túlzottan sok fizikai ismeret, így mindenki, aki a kultúra értékei iránt fogékony, értékes olvasmányként forgathatja.

Hivatkozás: https://mersz.hu/simonyi-a-fizika-kulturtortenete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave