A HAPA-koncepció megkülönbözteti a személyes hatékonyságérzés három konstruktumát, amelyek között funkcióbeli különbséget feltételez. Ezeket a viselkedésváltozás különböző szakaszaihoz (és így eltérő specifikus feladatokhoz) köti, így szerepük és működésük módja is más, míg az időbeli sorrendjük kevésbé fontos szempont: elképzelhető, hogy a különböző szakaszspecifikus (például a cselekvési és az újrakezdő) személyeshatékonyság-érzések ugyanabban az időszakban jelennek meg. [28] A cselekvési személyes hatékonyság a folyamat első szakaszában, az újszerű kihívással való találkozás során hangsúlyos, amikor az egyén még nem kezdte el a cselekvést, de a motiváció már erősödik benne („képes vagyok megváltoztatni az étrendemet!”). A magas cselekvési személyes hatékonysággal jellemezhető személy tisztázza a céljait (például tervet készít), optimista beállítódás jellemzi (például elképzeli a sikert), és így nagyobb valószínűséggel kezd bele az új viselkedésbe. [29]

A cselekvési személyes hatékonyságnak a viselkedésváltozás folyamatának első szakaszában van jelentős szerepe, míg a következő két tényező a későbbi szakaszban válik fontossá, így azokat együttesen akarati személyes hatékonyságnak nevezi a modell. [14] A fenntartó személyes hatékonyság a felmerülő akadályokkal történő sikeres megküzdésre vonatkozó kompetenciaérzést jelenti. Egy új egészségviselkedés kialakítása során különböző nehézségek merülhetnek fel, de a fenntartó személyes hatékonyság magasabb értékeivel jellemezhető személy nagyobb erőfeszítéssel, jobb stratégiákkal és hosszabb távú kitartással képes legyőzni az akadályokat [29] („képes vagyok kitartani a céljaim mellett!”). Az újrakezdő személyes hatékonyság a kudarc megtapasztalása esetén a visszaesésből történő felépülést segítheti. Akkor jut fontos szerephez, ha az egyénnek egy megszakított cselekvési folyamathoz kell visszatérnie. [26] A magas újrakezdő személyes hatékonysággal jellemezhető személyek általában külső okokkal magyarázható, magas kockázatú szituációnak tulajdonítják a visszaesést (belső, stabil vagy kontrollálhatatlan ok helyett), [28] megkeresik a visszaesés lehetséges okait, és megpróbálják visszaszerezni a kontrollt a cselekvés felett [14] (például a „kimaradt a mai kocogás, mert lusta vagyok, és úgysem fog sikerül, amit elterveztem” helyett: „kimaradt a mai kocogás, mert a családdal ünnepeltünk. Legközelebb, ha ilyen alkalom lesz, inkább még reggel elmegyek kocogni”).