Teleki Szidalisz Ágnes: Szív-ügyünk • A szívkoszorúér-megbetegedések bio-pszicho-szociális szempontjai, az elsődleges, másodlagos és harmadlagos megelőzés lehetőségei
›
III. A szívkoszorúér-betegségek terápiája
›
4. A koszorúér-betegséggel élő személyek rehabilitációja

4. A koszorúér-betegséggel élő személyek rehabilitációja

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szívbetegek fizikai rehabilitációját szolgáló programok az 1970-es évek óta érhetők el Európa országaiban, és a megbetegedési mutatók viszonylagos stabilitása, ugyanakkor a halálozások számának csökkenése folytán egyre szélesebb rétegek számára válnak szükségessé [8] (lévén, egyre többen élnek együtt a szív- és érrendszeri betegségek krónikus állapotával). Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1964-es definíciója szerint a kardiológiai rehabilitáció minden olyan tevékenységet magában foglal, amely az elérhető legjobb fizikai, mentális és szociális állapot elősegítésével lehetővé teszi, hogy a beteg a saját erőfeszítései révén visszatérhessen korábbi helyére a társadalomba, és így aktív életet élhessen.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kardiológiai rehabilitáció célja (lásd a 11. kitekintő ablakot) a betegségből eredő rokkantság, negatív testi és lelki hatások csökkentése, a stabil klinikai állapot elérése, az általános funkcionálás javítása, a jó életminőség és az önálló életvezetés elősegítése. Célja továbbá az újabb akut koronáriaesemény kockázatának csökkentése, az érelmeszesedés folyamatának lassítása, végső soron pedig a megbetegedés, halálozás és a hospitalizációs (a kórházi tartózkodásból esetlegesen származó negatív) hatások csökkentése. [9]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A rehabilitáció időszakának (nem csak a kórházi kezelést tekintve) három fázisa különböztethető meg. Az akut fázis, a kezdeti kórházi tartózkodás időszaka, amelynek helye a kardiológiai/szívkatéteres/szívsebészeti osztály, a posztoperatív őrző vagy egyéb fekvőbeteg osztály lehet, megközelítőleg egy hét időtartamban. Szintén az akut fázishoz sorolható az osztályos kardiológiai rehabilitációs kezelés (három hét). A konvaleszcens vagy ambuláns fázis a kardiális eseményt vagy szívsebészeti beavatkozást követő azon időszak, amely a korai (1–12 hét) és késői (3–6 hónap) rehabilitáció fázisait öleli fel. Ennek általános kerete a beteg ambuláns utógondozása a kardiológusa és háziorvosa közreműködésével. Ezt követi a fenntartó fázis, amely az élethosszig tartó egészséges életmód fenntartását és fejlesztését, a betegséghez való mindennapi alkalmazkodást szolgálja. Ennek része lehet – Magyarországon – az évi egy alkalommal, háromhetes időtartamban történő (ismételt) osztályos kardiológiai rehabilitációs kezelés is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy átfogó, több tényezőre koncentráló kardiovaszkuláris rehabilitációs programnak a beteg orvosi követésén (állapotkövetés, tünetek kezelése, a gyógyszerelés beállítása stb.) túl magában kell foglalnia a fizikai aktivitás előmozdítását célzó tréningeket, a testsúly és testzsír szabályozásához szükséges képességek fejlesztését, étrendi tanácsadást és a táplálkozáshoz kapcsolódó ismeretek átadását, a dohányzásról való leszokás elősegítését és a pszichoszociális támogatást is. [10] A kardiológiai rehabilitáció sikerességének alapja ezért, hogy több szakterület tudására és szemléletmódjára építve, összehangoltan dolgozzon együtt számos szakember (kardiológus, nővér, dietetikus, pszichológus, gyógytornász stb.), ami – egy egyesített szemléletben – lehetővé teszi a biológiai, pszichés és szociális tényezők együttes kezelését. [11]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A rehabilitációs programok hatékonyságát elemző vizsgálatok eredményei szerint a kardiológiai rehabilitáció csökkenti a kardiovaszkuláris halálozást [12, 13] és megbetegedést, [14] az újabb infarktusok kockázatát, [15] növeli a vitalitást, és csökkenti a testifájdalom-érzést, javítja a működőképességet, segíti a felépülést, és növeli a pszichés jóllétet, [16] csökkenti az érzelmi distresszt és a depresszív tünetek számát, [14, 17] valamint hozzájárul számos kockázati tényező csökkenéséhez. [18]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jóllehet a kardiológiai rehabilitáció gyakorlata és hatékonysága tudományos bizonyítékokon alapul, a részvételi arány mégis igen ingadozó, Európában átlagosan mindössze 30 és 50% között mozog. [19] Az alacsony részvételi arány magyarázható olyan földrajzi és infrastrukturális tényezőkkel, mint a rehabilitációs program helye, elérhetősége, a betegtől való távolsága vagy az utazási lehetőségek, [20] az egészségügyi ismeretek alacsony szintje, a magasabb szintű depresszió, a beteg alacsony társadalmi-gazdasági státusza, [21] a kezelésnek a beteg életvitelébe, családi körülményeibe való nehéz beiktatása, de akár az orvosi ajánlás hiánya vagy a nem megfelelő orvos-beteg kapcsolat is lehet a részvételt akadályozó tényező. [22] Gyakori, hogy a betegek arról számolnak be, hogy nem érzik magukat annyira betegnek, hogy indokolt legyen a háromhetes kórházi utókezelés. Ez főképp a fiatal, jó egészségi állapotú betegek körében igaz, csakúgy, ahogy a nők is kisebb arányban vesznek részt rehabilitációs kezelésen.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A hazai adatokat és specifikusan a miokardiális infarktust tekintve a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter (NSZR) Fekvőbeteg Rehabilitációs Adatbázisának két évet felölelő adatai alapján látható, hogy hazánkban a szívinfarktuson átesett – és rehabilitációs kezelésre alkalmas – betegek mindössze 49%-a kapott javaslatot rehabilitációs programon való részvételre (kardiológusa, egyéb orvos által), és közülük is csak 7,7% vette azt ténylegesen igénybe. [23] Majdnem minden második beteg (44,45%) hazatér a kórházi kezelés után, további 26,4% pedig másik osztályra kerül át. [24]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A hatályos hazai ajánlások és gyakorlat az akut kardiális esemény (miokardiális infarktus, PTCA vagy szívműtét: billentyűcsere- és/vagy koronária-bypassműtét) után minden beteg számára javasolják, illetőleg előírják az intézeti vagy (ritkábban) ambuláns rehabilitációban való részvételt, amelynek megszervezése az eseményt ellátó orvos feladata. [9] Hazánkban számos helyen elérhető intézeti formában történő (és OEP által finanszírozott) kardiológiai rehabilitáció (például Budapest, Pécs, Balatonfüred, Sopron, Székesfehérvár stb.), amelynek időtartama átlagosan három hét (a rehabilitációs ellátás helyét többnyire a beteg választhatja meg). Az intézeti rehabilitációs kezelés akár élethosszig elérhető; ennek keretében a beteg személy évente egy alkalommal térítésmentesen részt vehet a háromhetes kezelésen, amelyre a beutalót – a beteg kérésére – a háziorvosa/gondozó kardiológusa állíthatja ki.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

11.
A kardiológiai rehabilitációs kezelés
 
A Magyar Kardiológusok Társasága és a Sanofi Közös Kampánya során készült videó a kardiológiai rehabilitációs kezelés jellemzőit mutatja be:
 
https://imstreaming.blob.core.windows.net/kardiologia/Partner/Sanofi/TulelesiIsmeretek/2021/Sanofi05FIN_20210215.mp4
 
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave