1.1.4. A kockázati kommunikáció nehézségei

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fenti, példaként hozott három mondat közül kettő („Dohányzás esetén 1 a 4-hez az esélye a tüdőrák kialakulásának”; „Amennyiben folytatja a dohányzást, 20% valószínűséggel fog kialakulni önnél tüdőrák a következő 10 évben”) valójában ugyanazt a kockázatot jeleníti meg: minden tíz dohányzó személyből kettő esetében alakulhat ki (statisztikai alapon becsülve) tüdőrák. Az első mondat („A dohányzók körében ötször nagyobb a tüdőrák kockázata, mint a nem dohányzók körében”) egy teljes populációt vizsgálva informatív lehet, de nem sokat mond el az egyes egyénre alkalmazható kockázat mértékéről és valódi tartalmáról.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E fogalmi átfedések jól érzékeltetik a nehézséget, ami orvos és betege kommunikációjában a kockázatok tárgyalása kapcsán felmerülhet. Az egészséggel kapcsolatos kérdések kapcsán felmerülő (orvos és beteg közti) közös és informált döntéshozatal alapja, hogy az elhangzó információk (például a kockázat) kapcsán ugyanazt értse a beteg személy, mint a szakember, ezért fontos a kockázati kommunikáció érthetővé és értelmezhetővé tétele.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Számos kutatás [11] igazolta azonban, hogy a valószínűségek értelmezése nemcsak a laikusoknak, de sokszor az egészségügyi szakembereknek is nehézséget jelent; más kutatások igazolták, hogy ha az információátadás idején meg is értik a valószínűségi adatot, erre később már pontatlanul vagy homályosan emlékeznek csak; [12] e tények negatív egészségügyi következményei pedig nyilvánvalók. Nem csupán a statisztikai valószínűség megértésére irányuló képességek mértéke okozhatja azonban a problémát; a kockázati információkra adott érzelmi reakciók ugyanúgy vezethetnek téves vagy torzított következtetésekhez. Gyakori jelenség, hogy az egészségi kockázat általános észlelése („A dohányzás káros”) és a személyes kockázat észlelése („A dohányzással veszélyeztetem az egészségemet”) az egyes egyén értelmezésében nagymértékben eltérhet egymástól. Másokhoz hasonlítva magát az egyén sokkal kevésbé érzi valószínűnek, hogy a jövőben egészségi problémái lehetnek, és nagyobbnak tartja a pozitív kimenetelek valószínűségét – másokéhoz viszonyítva – egészsége kapcsán. Alábecsüli tehát a veszélyeztetettséget, de optimista, ha a saját egészségét érintő kérdésekről (például a kockázatot jelentő szokásainak megváltoztatásáról) van szó. Ez az irreális optimizmus jelensége, [13] amely ekként az egyik oka lehet, hogy a kockázati kommunikáció eltérő következtetésekhez vezethet szakember és betege között.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az információ különböző értelmezését befolyásolhatják továbbá az egyének eltérő attitűdjei és meggyőződései is. Ha a kockázat valószínűségének mértékét megfelelően is interpretálja, az esetleges kimenetet nem feltétlenül értékeli mindenki ugyanannyira nem kívánatosnak vagy súlyosnak, ennélfogva az információ megismerésének következményei is mások lehetnek az egyének életében. Ennek érdekében a kockázat mértékének kommunikálásán túl fontos lenne adott kockázat természetéről, más kockázati tényezőkhöz viszonyított jelentőségéről, a kockázati tényező megjelenéséhez vezető, azzal összefüggő más tényezőkről, folyamatokról és főképp a kockázati tényező elkerülésének lehetőségeiről is információt szolgáltatni (a megfelelő információk és a kommunikációs stratégia kiválasztását elméleti koncepciók [14] segíthetik).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

További fontos szempont, hogy lévén az egyén már eleve rendelkezik bizonyos információkkal adott kockázatot/betegséget tekintve, az újonnan érkező információt saját meggyőződései és elképzelései szűrőjén át fogja értelmezni és értékelni. Ennek értelmében a személy laikus elméleteinek és magyarázómodelljeinek felmérése (valamint a kurrens orvosi modellhez esetlegesen nem illeszkedő pontok áttekintése és módosítása) kritikus az átadott információ befogadását tekintve.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Részben ennek okán is, a kockázati kommunikáció része, hogy a feladó/üzenet (egészségügyi szakember, egészségfejlesztő kampányok, plakátok, médiaüzenetek stb.) igyekszik meggyőzni a fogadót, hogy a kockázat valós és komoly. Emiatt számos egészségre vonatkozó üzenet a szorongás- vagy félelemkeltés jegyében kerül megfogalmazásra, vagy egészül ki olyan vizuális anyagokkal, amelyek ezt a célt hivatottak szolgálni (lásd például a cigarettás dobozokon szereplő ijesztő, akár sokkoló képek, figyelmeztetések). A kockázati kommunikáció paradoxonja azonban, hogy míg a veszélyeztetettség alacsony észlelése sok esetben valóban nem képes meggyőzni a személyt például egészségmagatartása megváltoztatásáról (tehát egy bizonyos fokú szorongás gyakran valóban szükséges a motiváció kialakításához), addig az egészségügyi veszélyeztetettség túl nagy mértékű észlelése olyan nagyfokú szorongást válthat ki a személyben, amelynek kivédésére úgynevezett elhárító mechanizmusok léphetnek működésbe, amelyek célja a szorongástól való megszabadulás, de nem feltétlenül a kívánt változtatás/döntés meghozatalával. [15] Ennek hatására gyakori, hogy a személy például tagadja („nincs nekem semmi bajom”) vagy bagatellizálja („reggelente kicsit köhögök, az semmit nem jelent”) tüneteit vagy betegségét, esetleg annak racionalizálásával próbálja meg csökkenteni szorongását („nagyapám 50 éven keresztül dohányzott, mégsem lett semmi baja tőle”).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

2. táblázat. Példák és tanácsok a kockázati információk kommunikálásához kapcsolódóan [11]
Mutató típusa
Mi szerepel a tanulmányban?
Mit jelent/hogyan kommunikáljuk átláthatóbban?
Egyetlen eseményvalószínűség helyett → gyakorisági adatok
„Stabilabb és szorosabb társas kapcsolatokkal rendelkező személyek esetében 50%-kal nagyobb volt a túlélés valószínűsége (OR = 1,5).”
„A stabilabb és szorosabb társas kapcsolatokkal rendelkező személyek közül 10-ből 2 személy, míg a gyengébb társas kapcsolatokkal rendelkező személyek közül 10-ből 3 személy hunyt el a vizsgált időtartam alatt.”
Relatív kockázat helyett → abszolút kockázat
„A depresszió megkétszerezheti egy jövőbeli akut kardinális esemény és akár a szívhalál kockázatát.”
„A depresszióval diagnosztizált személyek közül 10-ből 2 személy esetében léphet fel újabb akut kardinális esemény, szemben a depresszióval nem diagnosztizált személyekkel, ahol 10-ből kevesebb mint 1 (0,76) ugyanez az arány.”
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindazonáltal számos szerző ajánl konkrét módokat és formákat, amelyek segíthetik a kockázati információk kommunikálását és értelmezését, hogy az sem az információ túl-, sem alulbecsléséhez ne vezessen, egyszersmind érthető, befogadható formában közvetítse azt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindenekelőtt javasolt a valószínűségeket gyakorisági adatokban kommunikálni, ahol az abszolút kockázatot (akár a relatív kockázattal együtt) is feltüntetik (lásd 2. táblázat). Kritikus, hogy az egyén megértse az adott tényező és a kimenetel közötti kapcsolatot (például a szérum koleszterin szerepe a koszorúér-szűkület kialakulásában), ezáltal azt is, hogy a kockázatnak való kitettség csökkentése hogyan idézhet elő pozitív változásokat a kimenetben.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave