3.4.5.2. Az egészségmagatartást befolyásoló pszichológiai tényezők
 
Betegségreprezentáció
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egészséghez, betegséghez kapcsolódó kognitív reprezentációk (az egészségről, betegségről alkotott – tudást, meggyőződéseket, érzelmeket stb. magában foglaló – képzetek) kutatása az 1980-as években kezdődött. A betegségreprezentáció koncepciójának kiindulópontja szerint, bármely testi érzet megváltozása, bármilyen tünet megtapasztalása, amelyet az egyén szokatlanként, „nem megszokottként” észlel, egy sokszor nem is tudatos, automatikus folyamatot indít el az egyénben, amelynek célja a jelentés keresése e tünetek kapcsán, a válaszok keresése a „mi ez?”, „miért?”, „mit jelenthet?” kérdésekre. E tünetértékelő folyamat célja mindenekelőtt az aktuális egészségi állapot megértése, a kezelés szükségességének és lehetőségeinek felmérése annak érdekében, hogy az egyén mielőbb képessé váljon visszaállítani a megszokott állapotot. [233]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A megjelenő tünetek észlelését és értékelését, a tapasztalt testi érzetekre adott érzelmi és viselkedéses válaszokat jelentősen befolyásolják az egyén korábbi személyes tapasztalatai, a számára fontos személyek véleménye, sőt, a tágabb kulturális közeg is, [233, 234] mint például a vallásos meggyőződések. [235]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E jelentéskeresési folyamat eredményeképpen alakulnak ki az egyéni betegségreprezentációk. E betegségreprezentációk – avagy szubjektív/laikus betegségelméletek – magukban foglalják az egyén meggyőződéseit, érzéseit adott tünettel, betegséggel vagy kezeléssel kapcsolatosan, keretet nyújtva ezzel a betegség megértéséhez és az azzal való megküzdéshez. [236]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyéni betegségreprezentáció megértésére irányuló vizsgálatok [234, 236, 237] eredménye szerint – amelyekben mind beteg, mind egészséges személyeket bevonva vizsgálták a betegségekről alkotott meggyőződéseket – e laikus betegségelméletek öt dimenzió köré szerveződnek:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. Azonosítás, amely a betegséghez kötődő tüneteket tartalmazza, valamint a címkét, a betegség személyes megnevezését, meghatározását.
  2. Idői lefolyás vagy időtartam, amely magában foglalja a betegség kifejlődésének idejét és a lefolyás időtartamát.
  3. A betegség okával kapcsolatos szubjektív meggyőződés, amely vonatkozhat mind a külső tényezőkre (például baktérium, vírus, stressz), mind a belső hajlamosítottságra (például genetikai tényezők) vagy a viselkedéses tényezőkre (például balesetből származó sérülés, egészségkárosító viselkedések).
  4. A betegség elővételezett vagy megtapasztalt következményei, amelyek lehetnek fizikai, érzelmi, szociális vagy anyagi természetűek.
  5. Befolyásolhatóság, amely a betegség (egyén vagy szakember) általi kezelhetőségére vonatkozik.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kutatók több évtizedet felölelő munkássága nyomán a betegséghez való alkalmazkodás egy problémamegoldó folyamat eredményeként írható le. [236] E folyamatban bármely döntést, amely a betegséggel kapcsolatos cselekvésekre vonatkozik (például elmegy-e a személy kivizsgálásra, beveszi-e a gyógyszert, beleegyezik-e a műtétbe) ezen egyéni reprezentációk határoznak meg: hogyan vélekedik az egyén a tüneteiről, betegség jelének tartja-e azokat, hogyan viszonyul a diagnosztizált betegséghez, mit gondol az elérhető és szükséges kezelésről. Ezen meggyőződések így alapvetően határozzák meg a betegséggel kapcsolatos viselkedés egész folyamatát, az egyén úgynevezett betegségmagatartását, amely pedig végső soron kihat a tényleges egészségi állapotra. [233, 234]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E folyamat az úgynevezett önszabályozási modell [236] keretében írható le. A problémamegoldási megközelítésre épülő modell kiindulópontja, hogy az egyén a betegséggel/tünetekkel ugyanúgy bánik, mint bármilyen más problémával. Ha az aktuális állapotban valamilyen változás (például egy tünet észlelése mint belső inger, vagy egy betegség diagnózisa mint külső inger) következik be, az motiválja az egyént, hogy megértse és megoldja a problémát, s ezáltal újra elérje a normalitás állapotát.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A folyamat első lépéseként a tünetek vagy a társas üzenet (például az orvostól kapott információk) alapján a személy létrehoz egy többé-kevésbé koherens elképzelést a betegségéről, a fentebb bemutatott dimenziók mentén.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezen reprezentáció teszi lehetővé az egyénnek, hogy kiválassza a szükséges és megfelelő megküzdési módokat. Az önszabályozási modell két megküzdési módot feltételez a folyamat második lépésében, lévén, hogy a tünetek nemcsak a betegség kognitív reprezentációját aktiválják, hanem szükségképpen változást okoznak az egyén érzelmi állapotában is (például a mellkasi fájdalom a koszorúér-betegség kognitív reprezentációját aktiválja, ugyanakkor a betegség lehetősége érthető módon aggodalmat, szorongást válthat ki az egyénben). Az úgynevezett feladatközpontú megküzdési mód magára a problémára irányul (például vérnyomásmérés, orvos felkeresése, több testmozgás beiktatása a napirendbe), míg az úgynevezett érzelemközpontú megküzdési mód a tünetek/betegség által kiváltott érzelmi állapot szabályozására irányul (például a probléma súlyosságának tagadása, figyelemelterelés, de önmagában az orvos felkeresése is szorongást csökkentő hatású lehet). [236] A modellben a két megküzdési mód egymással összefüggésben, egymásra hatva működik. Végezetül, a folyamat harmadik szakaszában, az egyén értékeli az alkalmazott megküzdési módok hatékonyságát. Ha az értékelés eredményeként az egyén úgy látja, hogy megszűnt a problémahelyzet (a tünet megszűnése, gyógyulás), felhagy a korábbi cselekvésekkel (megküzdési móddal). Ha úgy értékeli, hogy a megküzdése hatékony, de még nem érte el vele a kívánt eredményt (csökken a tünet intenzitása/gyakorisága, de még nem múlt el), tovább folytatja a cselekvést (például a kezelést). Végezetül, ha úgy értékeli, hogy az eddig alkalmazott megküzdési mód nem vezet eredményre, más módszerhez folyamodik, más cselekvést választ (például a házi gyógymódok helyett orvoshoz fordul). [236]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A betegségreprezentáció szerepét és jelentőségét az egyén betegségmagatartásának befolyásolásában számos kutatás igazolta az elmúlt évtizedekben, különböző betegségekkel összefüggésben. Empirikus kutatások [238] eredményei szerint, a betegségreprezentáció egyes dimenziói szoros összefüggésben vannak a miokardiális infarktus utáni felépülés jellemzőivel. Azok a személyek, akik úgy érezték, hogy a betegségük kezelhető (kontrollálhatóság) nagyobb valószínűséggel vettek részt a rehabilitációs kezelésben, míg azok a személyek, akik a betegséget súlyosabbnak (következmények) és hosszabban tartónak (időtartam) észlelték, később tértek vissza a munkába, és több korlátozottságot éltek meg mindennapi és szabadidős tevékenységeik során, illetve társas kapcsolataikban. Más kutatásokban [239] azt találták, hogy a vizsgált személyek 58%-a más tüneteket (identitás) várt el egy miokardiális infarktus kapcsán (például mellkasi fájdalom, kisugárzó fájdalom a bal karba, ájulás), mint amit ténylegesen megtapasztaltak (izzadás, testhőemelkedés elsősorban, és azt követően mellkasi fájdalom vagy kisugárzó fájdalom a vállba, karba). Eredményeik szerint minél nagyobb volt az össze nem illés a tünetek reprezentációjában, a betegek annál később fordultak orvoshoz, és annál valószínűbben kellett egy harmadik személy befolyása, hogy orvosi segítséget kérjenek. Egy összefoglaló elemzésben, amelyben 45 kutatás eredményeit tekintették át, azt találták, hogy az egyéni betegségreprezentációk nemcsak a betegségviselkedést befolyásolták jelentősen, de kapcsolatban álltak a pszichés jólléttel, az átélt distressz mértékével és a társas funkcionálással, valamint a testi egészségi állapot számos jellemzőjével is (például vitalitás). [240]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyén egészségmagatartása és a betegségreprezentáció egyes jellemzői közötti kapcsolatot vizsgáló kutatások száma igen csekély, és főképp a betegséget (illetve a tanulmányok nagyrészében a miokardiális infarktust) kiváltó oki tényezőkre fókuszáltak. Egy, bypassműtött betegek oksági tulajdonításait vizsgáló kutatásban [241] azt találták, hogy azok a betegek, akik bizonyos életmódbeli tényezőket jelöltek meg betegségük okául (például dohányzás vagy egészségtelen táplálkozás), hajlamosabbak voltak változtatni is ezeken a viselkedéses szokásaikon. Egy más vizsgálatban [242] miokardiális infarktuson átesett betegek oktulajdonítását elemezve azt találták, hogy a MI kiváltó okaként a betegek leggyakrabban a stressz, a magas koleszterinszint és különböző rizikóviselkedések szerepét nevezték meg. A kutatás eredményei szerint, azok a betegek, akik a MI okaként a kedvezőtlen egészségviselkedéseiket (például zsíros ételek fogyasztása, testmozgás hiánya) nevezték meg, ugyancsak hajlamosabbak voltak változtatni ezen életmódbeli szokásaikon.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy másik vizsgálatban [243] a nemi különbségek esetleges módosító szerepére hívták fel a figyelmet: az eredmények szerint a nők kevéssé jelölik meg a táplálkozást és a testmozgást mint az MI okait, és kevésbé jellemző rájuk a változtatás e területeken, mint a férfiakra. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy néhány kutatás nem tudta igazolni ezen összefüggéseket. [244, 245]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A betegségreprezentációk megváltoztatására irányuló intervenciók kapcsán egy tanulmányban [246] megállapították, hogy miokardiális infarktuson átesett személyek körében a betegségkoherencia mértékének növekedése és a viselkedéses tényezők (például magas koleszterinszint és a testmozgás hiánya) szerepének megértése a felépülést segítő tényezők lehetnek. A betegség jobb megértése és az oki tényezők kontrollálhatóságának felismerése továbbá segíthet a betegeknek terveket készíteni a testi aktivitásukhoz kapcsolódóan a felépülésük idejére. [246]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindezen eredmények azt mutatják, hogy az egyén betegségreprezentációjának felmérése és szükség esetén történő módosítása jelentős hatással lehet az egyén egészségmagatartására és betegségviselkedésére, így tényleges egészségi állapotára és életminőségére is. Fontos hangsúlyozni, hogy a betegek reprezentációi (szubjektív „magyarázó modelljei”) gyakran csak részben tudatosak, jelentősen befolyásolják őket az egyéni (például múltbeli tapasztalatok) és kulturális hatások, emiatt szubjektívek, valamint gyakran bizonytalanok és időben változhatnak; ennek ellenére, az orvosi konzultációk során lehetőség nyílik e reprezentációk megismerésére és azoknak az orvosi modellhez igazítására a hiányzó információk pótlásával, a bizonytalan pontok megbeszélésével [247] (mint például Ferenc esetében, lásd a 13. kitekintő ablakot). Ez a laikus és a professzionális (orvosi) betegségmodellek jobb illeszkedését, így a betegséggel való sikeresebb megküzdést, az ahhoz való jobb alkalmazkodást teszi lehetővé és könnyebbé, ami végső soron jelentősen befolyásolja az egyén tényleges fizikai és pszichés egészségi állapotát és életminőségét.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

13.
A szubjektív betegségelmélet jelentősége a koszorúér-betegségben: Ferenc (67) esete
 
Ferencet egy akut miokardiális infarktus után vették fel osztályos kardiológiai kezelésre. Néhány nap után a dietetikus kolléga jelezte, hogy Ferenc elzárkózik a szükséges étrendi módosításokról való beszélgetéstől, mert mint mondta, „nem látja okát, hogy miért kellene lemondani kedvenc ételeiről”, melyek nagy részét sajnos épp a telített zsírokban gazdag, koleszterindús, nehéz ételek teszik ki. A pszichológussal való beszélgetés során Ferenc megismételte, hogy „nem érti, mi köze lenne az étrendjének a betegségéhez”, ezért a pszichológus a koszorúér-betegségről és annak kialakulásában szerepet játszó tényezőkről kérdezte Ferencet (ezzel lényegében Ferenc szubjektív betegségelméletét próbálta megismerni). Ferenc elmondta (helyesen), hogy tudja, hogy ezt a betegséget érelmeszesedésnek nevezi a köznyelv, ezért ő úgy gondolja, hogy az ő esetében az ivóvíz a betegsége elsődleges oka, mert a faluban, ahol ő él, „nagyon kemény a víz”. (E ponton hangsúlyozandó, hogy Ferenc betegségelmélete részben érthető gondolatmenetre épült. Ahogy erről szó volt, a kezdetben zsírokból felépülő plakkok idővel kalcium megkötésére is képesek, ez okozza a plakk megkeményedését. Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy a vízben oldott kalciumnak egyfelől igen kicsi a koncentrációja, másfelől egészen más úton hasznosul a szervezetben, e tekintetben a kalciumnak és a – gondolatban – hozzá kapcsolt „mésznek” semmiféle oki kapcsolódása nincs az ateroszklerotikus plakkok kialakulásához.)
Ezt követően a pszichológus áttekintette Ferenccel közösen az ateroszklerózis kialakulásának folyamatát és okait, ábrákkal és írott anyagokkal is segítve Ferenc betegségmodelljének formálódását, majd közösen válaszokat kerestek Ferenc kérdéseire, felmerülő gondolataira. Ezután Ferenc jelezte a dietetikusnak, hogy már érti, miért fontosak a koleszterindús ételek a betegsége kialakulásában és lefolyásában, és hogy immár nyitott az étrendjéről való beszélgetésre.
 
Depresszió és szorongás
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szorongásnak és depressziónak az egyén egészségviselkedését, a szükséges életmódbeli változtatásokat gátló hatásáról a korábbiakban érintőlegesen már volt szó. Számos kutatás igazolja a depresszív tünetek negatív (fordított) összefüggését a zsírszegény táplálkozás, [248] a testi aktivitás [248, 249, 250, 251] és a gyógyszeres adherencia [248, 249, 252] mértékével, valamint a dohányzásról való leszokás sikerességével [249] szívbeteg személyeknél. Egy prospektív vizsgálat [253] eredményei szerint a súlyosabb depresszív tünetek szignifikánsan bejósolják a testi aktivitás alacsonyabb szintjét és a gyógyszeres non-adherenciát öt évvel később koszorúérbeteg személyeknél a demográfiai, a betegségspecifikus, a kezdeti életmódbeli tényezők, a kezdeti depresszió súlyossága és a komorbid zavarok hatásának kontrollálása után. Az összefüggések feltárására irányuló vizsgálatok [254] eredménye szerint a depresszív tünetek és az újabb koronáriaesemény (MI, hirtelen szívhalál, tranziens iszkémiás attack) megnövekedett kockázata közötti kapcsolatot teljes egészében az egészségviselkedések együttese, különösen a testi aktivitás közvetíti, miközben – egy önmagát erősítő kör kialakulását veszélyeztetve – a mozgásszegény életmód maga is súlyosbítja a depresszív tüneteket. [255] Hasonló eredményre jutottak más vizsgálatok [256] is, amelyek a depresszív tünetek és a gyulladásos biomarkerek közötti kapcsolat közvetítőjeként az egyén depressziójának szintjével összefüggő egészségmagatartását (mozgásszegény életmód, dohányzás és magas BMI) jelölték meg.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egészségviselkedések folyamatában szerepet játszó tényezőket vizsgálva megállapítható, hogy a depresszív tünetekről beszámoló betegek kevésbé szándékoznak változtatni testmozgási szokásaikon, csökkent személyes hatékonyságérzéssel rendelkeznek, és negatívabb elvárásokkal viseltetnek a testmozgás következményeivel kapcsolatban. Továbbá e betegek kevésbé voltak képesek részletes tervekbe fordítani a szándékaikat, ami a tényleges fizikai aktivitás alacsonyabb szintjéhez vezetett. [250, 257]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szorongás és az egészségviselkedések kapcsolatáról már kevesebb adat áll rendelkezésünkre. A szorongás – a depresszióhoz hasonlóan, ám attól függetlenül – szorosan együtt jár a mozgásszegény életmóddal [258] és az egészségtelen táplálkozással mindkét nem esetében, és a dohányzás mértékével férfiaknál. [67] Egy, közel 300 miokardiális infarktuson átesett személyt bevonó vizsgálat [258] eredményei szerint, a szorongás megnehezíti a stressz mértékének csökkentését, a társas kapcsolatok építését és fenntartását, valamint ez az egyedüli bejóslója a dohányzásról való leszokás sikertelenségének a MI utáni 4. hónapban. Hazai mintán vizsgálva az összefüggést, hasonló következtetések vonhatók le: a szorongóbb betegek egészségtelenebbül táplálkoznak, és kevesebb testmozgást végeznek, mint kevésbé szorongó társaik. [259]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ellentmondó képet vázol fel mindazonáltal egy összefoglaló elemzés, [260] amelynek eredménye szerint egyetlen vizsgált tanulmány sem igazolja, hogy a szorongásnak az életmód-változtatást gátló hatása lenne, mi több, egy tanulmány [261] a szorongás facilitáló hatásáról számolt be. Ezen ellentmondás feloldható azonban, feltételezve, hogy a szorongás intenzitásától, kontrollálhatóságától és időtartamától függően valóban gátolhatja a kezeléssel való együttműködést és a szükséges életmódbeli változtatásokat, ugyanakkor – ha a szorongás egy reális és kontrollálható aggodalom formájában jelenik meg – motiválhatja is az előírt vagy tanácsolt terápia betartását. [59] Nyomatékosan szükséges azonban hangsúlyozni, hogy ez az egyensúly törékeny lehet. [262] Ha ugyanis a szorongás eltúlzott tünetmonitorozáshoz, a terápiához való merev és aggódó ragaszkodáshoz vagy az egészséget károsító tényezők aggályoskodó elkerüléséhez vezet, akkor a – feltételezhető előnyök mellett – az ebből fakadó stressz és túlterheltség szintén káros következményekkel járhat.
 
Személyiségtényezők
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A személyiség és az egészségi állapot közötti kapcsolatot számos összefüggő kauzális és nem kauzális tényező közvetítheti, mint például az egészségmagatartás és az egészséghez kötődő egyéb szokások, a társas kapcsolatok száma és minősége, a kihívásokra és a pszichoszociális stresszre adott reakciók vagy egyes szituációk keresése vagy elkerülése. [263] A személyiség mint az egyén bio-pszicho-szociális viselkedés- és válaszmintázata ezeken az utakon keresztül, komplex módon fejtheti ki hatását az egészségre.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A személyiségtényezők és az egészségmagatartás kapcsolatát felderíteni kívánó kutatások igen nagy arányban a diszpozicionális, avagy vonásalapú megközelítés kereteihez illeszkedve az úgynevezett Big Five személyiségmodellt és az annak mérésére szolgáló eszközöket vették alapul. Ezen koncepció szerint a személyiség leírható az „öt nagy” (Big Five) vonás segítségével, amelyeket leggyakrabban az Extraverzió, Barátságosság, Lelkiismeretesség, Emocionális instabilitás (vagy Neuroticizmus) és Nyitottság elnevezéssel ragadnak meg. [264]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egészség-betegség vonatkozásában az egyik leggyakrabban kutatott tényező a Neuroticizmus (negatív affektivitás) dimenziója. E vonás magas értéke az egyén egy viszonylag stabil tendenciáját jeleníti meg, hogy intenzív negatív érzelmekkel (szorongással, aggodalommal) reagáljon a fenyegetés, a frusztráció vagy a veszteség helyzeteire. [265] A neuroticizmus együtt jár számos különböző szomatikus és pszichés problémával, mi több, ezeknek igen erős bejóslójaként jelenik meg. [135] Mindazonáltal azt is érdemes hangsúlyozni, [266] hogy az empirikus adatok tanúsága szerint a neuroticizmus sokkalta inkább a betegségek és tünetek szubjektív észlelésével korrelál, semmint a tényleges, objektív egészségi állapottal, [267] amely tény a tünetészlelést érintő kognitív torzítás meglétét sejteti. Ezzel együtt is megállapítható, hogy a neuroticizmus együtt jár a nagyobb szimpatikus idegrendszeri aktivitással és a hypothalamus-hipofízis-mellékvesekéreg (HPA) reaktivitásával, valamint a stresszre adott intenzívebb immunválaszokkal, amelyek közvetítésével valóban rosszabb egészségi kimenetekhez vezethet. [268, 269, 270] Ezen túlmenően pedig fontos hangsúlyozni a neuroticizmus viselkedéses tényezőkkel való kapcsolatát is. Ahogy erről már szó esett, a szorongásosság és negatív affektivitás mint a neuroticizmussal rokonítható jellemzők a dohányzás, az alkoholfogyasztás, az egészségtelenebb táplálkozás és a mozgásszegény életmód nagyobb valószínűségével jár együtt. A pesszimizmus, bosszankodás és aggódás odavezethet, hogy az egyén feladja a terápiás előírásokat, szerhasználattal próbálja csillapítani negatív érzelmeit, és tartózkodik a társas kapcsolatoktól, így megfosztva magát annak pozitív hatásaitól. [262]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ekként empirikus adatok igazolják, hogy a magas neuroticizmus szorosan korrelál a dohányzás, [271, 272] az alkoholfogyasztás és egyéb szerhasználat valószínűségével, [273] a kockázatos (például védekezés nélküli) szexuális viselkedéssel [274] és autóvezetési szokásokkal, valamint negatívan a balesetmegelőző viselkedéssel. [275]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A „Big Five”-koncepció Lelkiismeretesség dimenziója szintén igen széles körben vizsgált tényező az egészséggel összefüggésben. A lelkiismeretesség az egyén hajlama a felelősségteljességre, megbízhatóságra, körültekintésre, kitartásra, a normák és szabályok követésére. [265] A Terman Life-Cycle Study 70 évet felölő vizsgálatának eredménye szerint a lelkiismeretesség minden életkorban a magas várható élettartam erős prediktoraként jelenik meg, [276] amelyet legnagyobb részben az egészségre kedvező viselkedések nagyobb száma és az egészséget károsító viselkedések elkerülése közvetít. [277] Ezt igazolja számtalan empirikus adat is. A lelkiismeretesség megbízhatóan bejósolja az egészséget védő viselkedések széles körét, [278] a balesetmegelőző viselkedést, a testmozgást és az egészséges táplálkozást, és negatívan a kockázatos autóvezetési szokásokat. [275] A lelkiismeretesség negatívan korrelál továbbá a dohányzás mértékével [271, 272] és a kockázatos szexuális viselkedéssel. [274] Az összefüggés hátterében nemcsak az egyén saját egészségének megőrzése, de a társas-társadalmi normákhoz való alkalmazkodási törekvés [279] szintúgy valószínűsíthető, mint az egyént körülvevő személyek egészségére való odafigyelés. [280] E tényezők együttesen jelentősen lecsökkentik számos különböző szomatikus és mentális betegség kialakulásának valószínűségét a magas lelkiismeretességgel jellemezhető személyek körében. [268]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A „Big Five”-modell többi dimenziójával kapcsolatban már kevésbé állnak rendelkezésünkre következetes vagy meggyőző eredmények. A Barátságosság dimenziót többnyire az egészségre kedvező viselkedések nagyobb valószínűségével összefüggésben, [272] annak bejóslójaként említik, [278] és az egészségre káros viselkedések (például kockázatos szexuális viselkedés; [274] dohányzás; [271] szerhasználat és kockázatos autóvezetés [275]) elkerülésével hozzák összefüggésbe. A kapcsolat mögött elképzelhető mind a Lelkiismeretesség és a Barátságosság dimenzió szoros összefüggése, és az ezáltal megjelenő kovariáló hatás, mind a Barátságosság független hatása, amely akár – a Lelkiismeretességhez hasonlóan – a szociális normákhoz való alkalmazkodásból fakadhat. [278] Fontos szempont azonban, hogy ha az egyén a saját érdekeit félretéve helyezi előtérbe mások igényeit vagy jólétét, a Barátságosság magas szintje az egészségre káros következményekhez is vezethet. [263]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Nyitottság dimenzió kapcsán egyes kutatások a szerhasználat nagyobb valószínűségéről és általában a nagyobb kockázatvállalásról számolnak be, [275] míg ás tanulmányok szerint a nyitottság az egészséget védő viselkedésekkel és a jobb egészségi kimenettel korrelál. [263] Ez utóbbi hátterében a faktor intelligencia/intellektus komponensének szerepe valószínűsíthető: egy kutatásban [281] a tapasztalatokra való nyitottság a magasabb egészségügyi tudással járt együtt, amely a jobb egészségi állapot előrejelzője lehet. [282] Az egészségkárosító viselkedések mögött pedig a kreatív, nyitott, új élményekre való fogékony személyiség hatását feltételezik a tanulmányok, amely szintén a nyitottság vonásának része. [263]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az Extraverzió és az egészségmagatartás kapcsolatát vizsgáló kutatások egy része az egészséget védő viselkedésekkel (például egészséges táplálkozás, testmozgás, vitaminszedés), [275] míg mások az egészségre káros viselkedésekkel (dohányzás és alkoholfogyasztás) [283] hozták összefüggésbe az extraverziót, amely ellentmondás mögött az extraverzió társas természete valószínűsíthető. [263] Egyfelől az extravertált személyek számára vonzóbbak lehetnek azok a társas helyzetek, ahol a különböző rizikóviselkedések (dohányzás, alkoholfogyasztás stb.) normaként jelennek meg, másfelől a kiterjedt társas háló többnyire protektív hatást fejt ki az egészségi állapotra, [284] így vezetve pozitívabb egészségi kimenetekhez.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy az eddigiekből látható, számos, különböző típusú egészségviselkedés mögött nagyszámú egyéni, társas és kulturális tényező állhat, amelyek mind jelentősen befolyásolhatják az egyén egészségmagatartását. Az elmúlt három évtized egészségpszichológiai kutatásainak épp ezért egyik fő célkitűzése volt, hogy azonosítsák és a gyakorlatban teszteljék azokat a tényezőket, elméleti pszichológiai modelleket és programokat, amelyek a leghatékonyabb módjai lehetnek az egészségmagatartás megváltoztatásának. [285] E programokról részletesebben a későbbiekben lesz szó.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave