2.3. Depresszió

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A depresszió és a koszorúér-betegség kétirányú, egymásra oda-vissza ható kapcsolatáról fentebb már szó esett, csakúgy, mint a depresszióhoz és a koszorúér-betegséghez egyaránt gyakran kapcsolódó szomatikus tünetek megtévesztő átfedéséről is (lásd a IV.3.2.3. alfejezetet). Egy akut koronáriaesemény, mint különösen intenzív, váratlan és jelentős megterhelő helyzet (stresszor), természetes módon vezethet el a kétségbeesés, a nagyfokú szomorúság és lehangoltság érzéseihez. E hangulati állapot gyakran kapcsolódik össze a napi tevékenységek iránti érdeklődés elvesztésével, amire örömtelenség (anhedónia) néven hivatkozik a szakirodalom. [45] E két tényező – a depresszív hangulat (szomorúság, boldogtalanság, lehangoltság érzése) és az anhedónia – a miokardiális infarktuson átesett személyek depresszióját leggyakrabban jellemző komponensek, [22, 46] amelyek ugyanakkor kiegészülhetnek a jól ismert kapcsolódó tünetekkel is, mint a társas kapcsolatoktól való visszahúzódás, az energiahiány vagy a koncentrációs nehézségek. E tünetek közül egyet vagy többet (akár a major depresszió klinikai kritériumait is kielégítő mértékben) a miokardiális infarktuson átesett személyek akár 31–45%-a is megtapasztalhat. [22] Az egyéb, depressziós állapotokban megjelenő tünetek, mint az étkezési vagy alvási szokások megváltozása, az értéktelenség érzése, a nagyfokú bűntudat vagy az öngyilkossághoz kapcsolódó gondolatok kevésbé jellemzők, ám megjelenhetnek az infarktus utáni depresszív állapotban, [46] így ezek figyelemmel kísérése is alapvető fontosságú. Egy több mint 200 000 főt bevonó vizsgálat [47] eredményei szerint ugyanis a miokardiális infarktus együtt járt az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok és az öngyilkosság megkísérlésének megnövekedett kockázatával, különösen is az infarktust követő első hónapban, és a fiatalabb betegek körében.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

17.
Hova fordulhat segítségért?
 
Magyarországon az OEP/TB által támogatott formában és magánellátás keretében is elérhető mind pszichológusi, mind pszichiáteri ellátás. A TB által finanszírozott ellátások a területileg illetékes pszichiátriai vagy mentálhigiéniai szakrendelőkben érhetőek el – az eligazodásban segíthet a háziorvosa, illetve az interneten is elérhetőek az információk. A lakóhelye környékén elérhető önköltséges magánrendelésekről szintén tájékozódhat az interneten (például „település neve, pszichológus/pszichiáter” keresőszavakkal). Főképp azonban csak nagyobb városokban érhető el akár TB-s, akár magánrendelés – ennek figyelembevételével informálódjon!
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E tünetek megjelenhetnek enyhébb és intenzívebb formában is, és előfordulhat, hogy nem a tüneteket átélő egyén, hanem a környezete figyel fel rájuk először. Mivel összefoglaló tanulmányok [48] eredménye szerint a miokardiális infarktust követő kórházi tartózkodás során megfigyelt depresszív tünetek a betegek akár 60–70%-ánál fennmaradnak 1–4 hónappal később is, így felismerésük hangsúlyosan fontos; a megbízható, pontos felmérés és az esetleges diagnózis megállapítása ugyanakkor szakember (klinikai szakpszichológus vagy pszichiáter) feladata.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hangsúlyozandó, hogy e tünetek megjelenése egy miokardiális infarktus vagy más akut koronáriaesemény után nem törvényszerű, és a betegek egy része pszichológiailag is jól alkalmazkodik a betegségéhez. Ismertek ugyanakkor bizonyos kockázati tényezők, amelyek fennállása esetén valószínűbb a nehezebb pszichés alkalmazkodás, akár a depresszív (vagy szorongásos) tünetképzés. Kutatások [22, 25] eredményei szerint a fiatalabb életkor, a női nem, a rosszabb megküzdési képességek, a korábbi depresszív vagy szorongásos problémák és a társas elszigeteltség (izoláció) megnövelik a MI utáni nehezített alkalmazkodás valószínűségét, csakúgy, mint az infarktus súlyossága, a gyógyszeres kezeléssel való rosszabb együttműködés, az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státusz vagy az anyagi, egzisztenciális nehézségek jelenléte, valamint az egyéb társbetegségek (elhízás, diabetes mellitus) fennállása is. E tényezőket ekként jelzésértékkel szükséges figyelembe venni, és elérhetővé tenni a szorosabb pszichés támogatás lehetőségét az érintett és esetlegesen nagyobb kockázatnak kitett betegek számára (lásd a 17. kitekintő ablakot).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A koszorúér-betegség és különösen is egy akut koronáriaesemény és a depresszió közötti kétirányú kapcsolatot összetett mechanizmusok közvetítik. A jelentős, akár életet fenyegető stresszorra adott fiziológiás stresszreakciók – autonóm idegrendszeri hatások közvetítésével – olyan alapvető neurokémiai és neuhormonális változásokat vált ki a szervezetben (például a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely aktivációja nyomán felszabaduló kortizol és katekolaminok véralvadást elősegítő hatása, a szerotoninerg ingerületátvitel módosulása vagy a gyulladásos citokinek aktivációja stb.), amelyek egyaránt hatnak (egyebek mellett) az idegrendszerre és a kardiovaszkuláris rendszerre is, kölcsönösen befolyásolva így mind a szívműködést, mind az érzelmi-hangulati állapotot. [22, 25]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Lélektani, pszichodinamikai értelmezésben elmondható továbbá, hogy minden betegség veszteség. A koszorúér-betegség kapcsán és kiemelten is egy akut miokardiális infarktust követően mind konkrét, mind szimbolikus értelemben veszteségélményt élhet meg az egyén. Konkrét veszteségként jelenhet meg számára akár funkcionális kapacitásának és teljesítőképességének fokozatos romlása (akár a legjelentéktelenebbnek tűnő hétköznapi tevékenység elvégzésének nehézsége is előidézheti ennek felismerését), akár szociális szerepeinek (például munkájának) és tevékenységeinek (intenzív fizikai megterheléssel járó hobbik) kényszerű feladása, akár a napi rutin elvesztése; bármilyen életterület, amelyet a személy elveszítettnek él meg a betegsége miatt. Szimbolikus veszteséget jelenthet az egyén korábbi énjének, annak az énjének az elvesztése, akinek nem kellett a gyógyszerszedést a napjaiba iktatnia, akinek nem kellett diétával, vércukor- vagy koleszterinszinttel bajlódnia, akinek nem kellett tekintettel lennie egy komoly betegségre: vagyis elveszítheti az egészségesnek tudott énjét.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

18.
Hazatérés utáni depresszió
 
Előfordulhat, hogy a beteg személy nem közvetlenül a kórházi kezelés során tapasztal meg bizonyos depresszív tüneteket, hanem csak a kórházból való hazatérés után. A kórházi környezet védett közeg, megszabott napirenddel és keretekkel, mely segíthet szabályozni a beteg belső pszichés és érzelmi folyamatait is, a napi tevékenységek pedig a beteg személy szomatikus állapotához és terhelhetőségéhez szabottak. A kórházból való elbocsátás után azonban a megszokott, otthoni környezetbe hazatérve és a mindennapi teendőkkel találkozva gyakori, hogy a beteg addig nem tapasztalt fáradtságot, lehangoltságot, csüggedtséget él meg. Ezt egyaránt előidézheti az otthoni teendők elvégzésének nehezítettségével való szembesülés, a terhelhetőség általános csökkenésének felismerése, a családtagok aggodalma is, illetve annak tudatosulása, hogy a mindennapok keretei alapvetően változtak meg.
A kardiopszichológiai szakirodalom „homecoming depression” néven ismeri e jelenséget, [49] melynek felismerése és kezelése hangsúlyosan fontos.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A veszteségélményre pedig adekvát, természetes pszichés válasz a gyász, valamint a nagyfokú szomorúság és bánat érzése, [50] ekként a nyomott hangulat – adott időtartamban és intenzitással – a betegség kapcsán fellépő veszteségek tudatosulására adott érthető és illeszkedő válasznak tekinthető. A hangsúly azonban az időtartam és az intenzitás kérdésén van, ezért a professzionális segítség kérése mindenképpen javasolt, amennyiben a depresszív állapot hosszan (3-4 hétnél tovább), [23] illetve az egyénnek jelentős szubjektív szenvedést okozva áll fenn.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hangsúlyozandó, hogy a depresszió kezelhető betegség. [48] Az akut kardiológiai eseményekhez kötődő depresszív állapot kezelése történhet a kardiológiai rehabilitációs ellátás keretében, a beteg személyes társas kapcsolatainak segítségével és bevonásával, valamint (klinikai vizsgálatok során nyert bizonyítékokkal alátámasztott módszerreként) a fizikai aktivitás növelésével, különböző pszichoterápiás módszerekkel, valamint antidepresszáns hatású farmakológiai szerek alkalmazásával is. [22, 46] A kardiológiai rehabilitációs kezelés annak számos standard elemével (társas és szakmai támogatás nyújtása, betegedukáció, testmozgás, relaxációs módszerek tanítása) és – a legtöbb magyarországi kardiológiai rehabilitációs osztályon elérhető – pszichológus szakemberrel való egyéni munkán keresztül járulhat hozzá a depresszív tünetek enyhüléséhez, illetve súlyosbodásának megelőzéséhez.1 A pszichoterápiás módszerek közül a kognitív viselkedésterápiák (CBT) hangsúlyosan hatékonynak bizonyulnak a depresszív állapotok kezelésében, leggyakrabban mind a stresszkezelés erősítését, mind a negatív, diszfunkcionális gondolatok megváltoztatását célozva. [22, 46] Az antidepresszáns hatású szerek közül a leggyakrabban alkalmazottak a szelektív szerotonin-visszavételt gátló szerek (SSRI-k), amelyek a szerotonin nevű – többek között a hangulat, a szexualitás, az alvás, az étvágy szabályozásában is szerepet játszó – neurotranszmitter koncentrációját növelik meg az agyban. Az SSRI-szerek számos kutatás (lásd SADHART-tanulmány) [51] által bizonyítottan [22, 46] biztonságosan szedhetők kardiovaszkuláris betegséggel élő személyek által is. Kutatások sora igazolja, hogy mind a CBT-, mind az SSRI-szerek hatékonyak a depresszió kezelésében, [22, 48] együttes alkalmazásuk pedig fokozottan hozzájárul az infarktus utáni depresszió, így az egyén szenvedésnyomásának csökkenéséhez, életminőségének javulásához (annak igazolása, hogy a depresszió által előidézett jövőbeli megbetegedések és halálozás kockázata is mérséklődik-e e hatáson keresztül, még további vizsgálatokat igényel). [22, 46]
1 A társas támogatás pozitív hatásáról fentebb már szó esett; a testmozgás mentális egészséget (is) támogató hatásáról a későbbiekben lesz szó.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave