3.1.1.1. Kulturális tényezők

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kultúra és az egészség/betegség kapcsolatát vizsgáló orvosi antropológia tudományterületén végzett kutatások egyként mutatnak rá, hogy az egészségre és betegségre vonatkozó elképzelések és gyakorlati eljárások minden emberi társadalomban az adott kultúrát alapvetően jellemző vonások közé tartoznak. Kulturális és társadalmi csoportokat vizsgáló és összehasonlító vizsgálatok nyomán megállapítható, hogy különböző kulturális-társadalmi csoportokhoz tartozó emberek más dimenziók mentén határozzák meg az egészséget, eltérő jelentéseket tulajdonítanak a betegségeknek, másképpen magyarázzák azok okait, valamint a kezelési módokat, amelyekben hisznek. [74] A kulturális tényezők befolyásolják, hogy milyen dimenziók és jellemzők alapján hitelesíthető az egyén betegszerepe, ő erről hogyan beszél, milyen reakciómódok fogadhatók el válaszul, mely aspektusait emeli ki a betegségének, milyen módon foglalkozik vele, valamint hogy kihez és miért fordul segítségért betegség esetén. Ennek nyomán egy betegség tényének elfogadása és az ahhoz való alkalmazkodás sem érthető meg azon társadalmi és kulturális tényezők nélkül, amelyeknek az egyén tagja. [74] Számos, az orvosi antropológia által vizsgált jelenség – csak néhányat említve: a test működéséhez, az ételhez és táplálkozáshoz, az alkoholfogyasztáshoz, az orvosi ellátáshoz, a tünetek kommunikációjához stb. kapcsolódó kulturális képzetek – közül e helyütt a betegség szubjektív jelentésére vonatkozó elképzelések kerülnek ismertetésre.1

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A betegséghez történő alkalmazkodás folyamatát és az alkalmazott megküzdési stratégiákat jelentősen befolyásolhatja a betegség személyes jelentése és a beteg személy betegségéhez való attitűdje. E jelentések az egyén múltbeli tapasztalatai, tudása, meggyőződései, valamint kulturális hatások alapján formálódnak, és tudatosan vagy tudattalanul egyaránt hathatnak a betegségre adott érzelmi és motivációs válaszokra, ekként befolyásolva az egyén által választott megküzdési módokat. Kvalitatív adatgyűjtésre épülő kutatások [115] eredményei szerint kultúránkban a következő gyakori betegségjelentések figyelhetők meg:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. A betegség mint kihívás. E megközelítésben egy betegség ugyanolyan élethelyzetnek tekinthető, mint bármelyik másik, amely kihívásokat és specifikus feladatokat támaszt az egyénnel szemben. Ezen feladatok megoldására az egyén minden lehetséges eszközzel problémaorientált módon törekszik. E jelentés adaptívnak tekinthető, mert aktív és általában alkalmazkodást segítő megküzdési módokat aktivál. Az orvosi segítség megfelelő időben történő kérése, a kezeléssel való együttműködés, az információkeresés mind olyan kívánatos stratégiák, amelyekkel e kihívásra válaszolhat az egyén.
  2. A betegség mint ellenség. E jelentésben a betegség mint az egyén ellen fellépő, ellenséges (akár kívülről, akár belülről eredő) erő jelenik meg, amely megtámadja a személyt. E jelentés számos módon megjelenik a nyelvhasználatban: „megtámadott a betegség”, „ledöntött a lábamról”, „harcolok ellene”. Gyakori érzelmi válaszok lehetnek a szorongás, a félelem vagy akár a harag megjelenése is. Ezen jelentés – az egyén erőforrásaitól függően – ugyanúgy vezethet a betegséggel szembeni küzdeni akaráshoz, mint a cselekvést megbénító túlzott félelemhez vagy akár a tehetetlenségérzéshez is. Előfordulhat, hogy az egyén minden megküzdési törekvése a szorongató érzelmek kontrollálására korlátozódik, vagy hogy a haragot, amit a betegség miatt érez, a körülötte élő emberek, akár az egészségügyi személyzet felé fordítja. Egyes kutatások [116] beszámolnak azonban e harcos küzdőszellem, ezen ellenséges indulatok betegséggel való megküzdést segítő szerepéről is.
  3. A betegség mint büntetés. Attól függően, hogy a személy a betegséget igazságos vagy igazságtalan büntetésnek tartja-e, hogy szerinte lehetséges-e a vezeklés és megváltás vagy sem, az érzelmi reakciók a szorongástól kezdve, a félelmen át a haragig terjedhetnek. Amennyiben az egyén igazságtalan büntetésként éli meg a betegségét, az depresszív érzésekhez és sértettséghez vezethet. Ha a személy igazságosnak, ám véglegesnek látja e büntetést, talán ellenállás nélküli passzivitásba merül; azonban, ha úgy gondolja, a betegség egy út lehet a vezekléshez, az talán reményt ad neki az új kezdetre, amely akár jelentős személyiségváltozáshoz is vezethet.
  4. A betegség mint gyengeség. Néhány beteg önmaga tökéletlenségeként, az irányítás elvesztéseként éli meg a betegségét, amelyet önmagára nézve erkölcsileg negatív hatásúnak tekint. Az érzelmi reakciók között ekként a szégyen és a bűntudat igen gyakori lehet. Ezen attitűdre gyakran reagál a beteg a betegségtől való „elmeneküléssel”, azáltal, hogy tagadja a betegség következményeinek súlyosságát, vagy igyekszik mások előtt egészségesnek feltüntetni önmagát.
  5. A betegség mint megkönnyebbülés. Ebben az értelmezésben a korábban már említett betegségelőny koncepció köszön vissza. Néhány betegnek a betegsége üdvözölt, előnyös lehetőséget jelent, hogy akár csak átmenetileg is megszabaduljon bizonyos felelősségektől vagy feladatoktól, társas problémáktól vagy anyagi nehézségektől, amelyek egészségesen terhelnék őt. Egy mélyebb lélektani szinten a betegség lehetőséget nyújt a belső konfliktusok „megoldására”, azáltal, hogy indokot teremt a konfliktushelyzetek vagy a nem kívánt, kellemetlen hatások elkerülésére. E jelentésben azonban benne rejlik a veszély, hogy a személy azután is fenntartja a betegstátuszt, hogy azt a fiziológiai állapota már nem indokolja. Ennek részeként megjelenhet a betegség vagy a tünetek színlelése, az egészségügyi rendszer túlzott igénybevétele, illetve bármi egyéb stratégia, amely a korlátozottság állapotának meghosszabbításához vezethet.
  6. A betegség mint stratégia. Kapcsolódóan az előző ponthoz, a betegség jelentése és „használata” a társas kapcsolatokban alkalmazott megküzdési stratégiaként is megjelenhet. Ekként a „betegnek lenni” állapota a figyelem felkeltésének és fenntartásának, a másoktól jövő támogatás és együttműködés kiváltásának eszköze is lehet. A személy akár különlegesnek érezheti magát egy szokatlan és ritka betegségtől, amellyel felkeltheti az orvosok érdeklődését, vagy betegség okán lehetőséget lát, hogy ignorálja házassági problémáit. Ezen esetekben, a beteg számára a betegség fenntartása és nyilvánvalóvá tétele lesz az elsődleges – ám káros – megküzdési mód.
  7. A betegség mint helyrehozhatatlan veszteség és károsodás. Néhány beteg, különösen azok, akik kiemelten magas önértékeléssel, és pozitív énképpel rendelkeznek, a betegséget, még ha csak kisebb funkcióvesztésről is van szó, olyan súlyos veszteségként, mindent legyőző sérülésként élhetnek meg, amit semmi sem pótolhat. Ez a hozzáállás a leggyakrabban vezet depresszióhoz, ellenségességhez, a rehabilitációs kezeléssel szembeni ellenálláshoz, akár öngyilkossághoz is. Ezen attitűd és a társuló megküzdési módok korai felismerése alapvető a módosításukat célzó sikeres intervencióhoz.
  8. A betegség mint érték. E megközelítésben a betegség és a szenvedés egyfajta belső értékként jelenik meg, amely lehetővé teszi a személyiség kiteljesedését, az intenzívebb spirituális élet megtapasztalását, a szellemi-intellektuális értékek újfajta tudatosítását és megélését. [115] Noha a mai hedonisztikus társadalmakban ezen attitűd igen ritka, és a betegség inkább mint egy negatív érték tűnik fel, amely ellen mindent igyekszik megtenni az egyén, a történelemben számos életút példázhatja a betegséggel való effajta magasrendű megküzdési mód működését. [117] Bach vakon diktálta le sógorának utolsó, ám végül befejezetlenül maradt művét, A fúga művészetét; Beethoven teljesen süketen és betegen írta meg A-minor kvartettjét; az asztmás beteg Proust lázasan dolgozott, hogy befejezze monumentális regényét, Az eltűnt idő nyomábant halála előtt. Ahogy írta, a betegség mentette meg őt a semmittevéstől.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

25.
A betegség szubjektív jelentése
 
Érdemes lehet feltenni a kérdést: mit jelent számomra a betegségem? Egy kihívást, aminek meg akarok felelni? Ellenséget, amivel szemben erőtlen vagyok? Büntetést, amit valamiért megérdemlek, ezért nem is küzdök ellene? A saját gyengeségemet, ami megijeszt? Megkönnyebbülést, mert megkímél bizonyos kellemetlenségektől? Stratégiát, amit felhasználok, hogy elérjem, amit akarok? Veszteséget, ami tönkreteszi az életem? Esetleg minden negatívuma ellenére valamiféle értéket, ami adott valamit és teljesebbé tette ezáltal az életem? A kérdéssel való szembenézés és a válaszok megtalálása nem könnyű, de segíthet jobban megérteni a betegséghez való viszonyulást, ezáltal tudatosabbá téve és akár segítve is a betegséghez való alkalmazkodást.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy az eddigiekből látható, egy betegség jóval többet jelenthet az egyénnek vagy a társas környezetének, mint pusztán egy klinikai-szomatikus állapot. Különböző jelentések, metaforák, szimbolikus asszociációk kapcsolódhatnak a betegséghez, főleg akkor, ha a betegséggel kapcsolatban nem áll rendelkezésre minden információ. [118] A koszorúér-betegség kapcsán kiterjedt és érvényes élettani, orvosi ismeretek állnak rendelkezése, ám ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy lélektani, kevésbé tudatos szinten a fenti jelentések valamelyike aktiválódjon a személy betegségéhez való attitűdjeinek részeként. Ezek befolyásolhatják, hogy a személy felvállalhatónak tartja-e a betegségét, vagy félve annak identitására gyakorolt hatásától rejtőzködik a társas környezetében (például, ha a személy általában gyengeségként tekint a betegségekre, és félve a megerősítő diagnózistól, szakembert sem keres fel), elrejtve, akár tagadva ezzel azt az énjét, akinek tünetei vannak. [119] Ha felfedi, befolyásolhatja, hogy mely kapcsolataiban, kinek és hogyan fedi fel őket. Ugyanakkor ezen asszociációk, metaforák nemcsak az egyénre, hanem az egyén társas környezetére is hatnak, ekként befolyásolva azt is, hogy a körülötte élő emberek hogyan viszonyulnak hozzá (például elkerülik a beteg személyt, mintha már nem ugyanaz az ember lenne; kímélik és óvják stb.).
 
1 Hasonló jelentőségű a szubjektív betegségelméletek koncepciója, amelynek fő elemeiről, a kognitív betegségreprezentációkról – amelyek, noha egyéniek, de szintén nem függetlenek a kulturális hatásoktól – és azok gyakorlati vonatkozásairól korábban már szó esett (lásd a IV.3.4.5.2. fejezetet).
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave