Az ezredfordulót követően a nigériai gazdaság rendkívül gyors ütemben növekedett, elsősorban az ország fő exporttermékének, a kőolajnak a világpiaci árrobbanása miatt. A növekedést az ország története során megszokottnál jóval alacsonyabb infláció kísérte, illetve a szövetségi költségvetés és a folyó fizetési mérleg is jelentős többleteket mutatott fel (az ország fő makrogazdasági mutatóit lásd a 15.1. táblázatban). Az állam az olajbevételeknek köszönhetően 2005–2006-ban rendezte külső adósságait, minimális szintre csökkentve azokat. A külső egyensúly és a gyors növekedésnek azonban, a Nemzetközi Valutaalap értékelése szerint, az olajbevételek mellett jelentős szerepe volt a kormányzat által meghozott reformoknak is (Nellor 2008). A központi kormányzat által kidolgozott, és az IMF által támogatott reformcsomagnak (Nigerian Economic Empowerment and Development Strategy) fontos szerepe volt az infláció csökkentésében, ám egyben erősítette az ország intézményi kapacitásait is. Több területen is sor került liberalizációra, különösen a vállalatok szabályozása, az új vállalatok indítása és külföldi befektetések kapcsán. Bizonyos reformok az állam működési hatékonyságának és átláthatóságának növelését helyezte előtérbe, a korrupció elleni küzdelem jegyében (Okonjo-Iweala 2008).203 Sor került bizonyos állami vállalatok privatizációjára, illetve végrehajtott a kormányzat 2004-ben egy bankkonszolidációs programot, amelynek révén egyrészt jelentősen csökkent a kereskedelmi bankok száma az országban, másrészt határozottan javult az egyes bankok tőkehelyzete.