Mao halálával Kína válaszút elé került. Az addig alkalmazott gazdaság- és társadalomfejlesztési stratégia kudarca nyilvánvalóvá vált, nemcsak az ország gazdasági teljesítménye, de a lakosság elégedetlensége miatt is kétséges lett a KKP kormányzó ereje. Gyökeres változtatásokra volt szükség, s ez a nézet a felvilágosult állami vezetők köreiben is elterjedt. Az ország ügyeit korábban több ízben irányító, majd meghurcolt Deng Xiaoping (Teng Hsziao-ping) magára vállalta azt a feladatot, hogy a konszolidációs folyamat vezetője lesz. 1979-től egy olyan politikai irány vette kezdetét, amelynek célja a túlcentralizált, tervgazdasági rendszer fokozatos lebontása lett, valamint együttműködés külföldi kormányokkal, vállalatokkal, nemzetközi szervezetekkel. A kiigazítást, megreformálást és nyitást célzó politikai tervezés és a gyakorlati megvalósulását előirányzó feladatok kimunkálása három éven át tartott. A kidolgozott tervet 1982-ben a KKP 12. országos kongresszusa erősítette meg. Deng úgy gondolta, Kína feladata az, hogy a saját útját járja, és nem az, hogy más példákat másoljon. Nem szakított a marxista nézetekkel, de más aspektusból vizsgálta őket.