A hitelexpanziót a történelem folyamán először a nemzeti költségvetési hiány pótlásának segédeszközeként használták. Ez kétféleképpen mehet végbe: a bankokat utasíthatják arra, hogy hitelexpanziójuk egy részével vásároljanak fel államkötvényeket, de a kormány közvetlenül is kölcsönkérhet pénzt a bankoktól. Bár a szó szoros értelmében ezek a hitelexpanzió példái, e tény itt nem befolyásolja közvetlenül a kölcsönpiacot, hanem inkább a pénz létrehozásának tökéletes helyettesítője gyanánt szolgál. Ebben az esetben valójában a hitelexpanzió a pénznek az államháztartási hiány pótlásának érdekében történő egyszerű létrehozását eredményezi, és bármely inflációs folyamat tradicionális hatásainak kialakulásához vezet: a jövedelem kezdeti újrafelosztásához – mely hasonló ahhoz, ami akármelyik inflációs folyamatot követi –, valamint a termelési struktúra eltorzulásához; utóbbihoz annyiban, hogy a kormány finanszírozza azokat a kiadásokat és közmunkákat, melyek átmenetileg módosítják a termelési struktúrát, és melyek később maradandóan nem megtarthatók a gazdasági szereplőknek a fogyasztási cikkek és szolgáltatásokra fordított aktuális kiadásain keresztül. Mindenesetre fontos különbséget tenni a valódi, mesterséges fellendülést és konjunktúraciklust előidéző hitelexpanzió, illetve az új pénz puszta létrehozása és állami kezekbe történő helyezése között, mely utóbbi egy olyan eljárás, ami az inflációs adó jellegzetes hatásaival jár.395