A neoklasszikus iskola általánosságban véve követte a szubjektivista forradalmat megelőző hagyományt, és egy olyan termelési rendszerrel foglalkozik, melyben a különböző termelési tényezők homogén és horizontális módon állítanak elő fogyasztási cikkeket és szolgáltatásokat – és teszik ezt anélkül, hogy bármennyire is lehetővé tennék e tényezők a termelési szakaszok temporális struktúráján keresztül megvalósuló időben és térben történő elmerülését. Adam Smithtől kezdve Ricardon, Malthuson és John Stuart Millen át egészen Marshallig436 a klasszikus közgazdászok kutatásainak alapvető keretét ez alkotta. Végül John Bates Clark (1847–1938) munkájának szerkezetét is ez szolgáltatta. Clark a New York-i Columbia Egyetem közgazdaságtan-professzora volt, és a tőke- és kamatelmélet területén tanúsított határozottan antiszubjektivista reakciója mindmáig a teljes neoklasszikus-monetarista építmény alapját képezi.437 A termelést és a fogyasztást Clark valóban szimultán folyamatoknak gondolja. Véleménye szerint a termelési folyamatok nem állnak szakaszokból, és az eredményeikhez való hozzájutás előtt egyáltalán nem szükséges bármeddig is várakozni. Clark a tőkét a kamat formájában megvalósuló termelékenységet „automatikusan” kiváltó állandó pénzalapnak tartja. Szerinte minél nagyobb e társadalmi tőkealap, annál alacsonyabb a kamat. Az időpreferencia jelensége semmiképp nem befolyásolja a clarki modell iránti érdeklődést.