Akárhányszor azt észleljük, hogy – mint a pénzügyi letét esetén – az ügyfeleknek a dolog azonnali hozzáférhetőségét annak érdekében kínálják fel, hogy pénzüket magukhoz vonzzák,183 majd azt többek között befektessék vagy magánügyletekhez használják fel, az ügylet jogi megjelenésére tekintet nélkül résen kell lennünk. Bizonyos, visszavásárlási megállapodást is tartalmazó szerződésekben például a felek egyike a másik fél bármikori kérésére egy értékpapír, jog vagy pénzügyi eszköz másiktól való visszavásárlása mellett kötelezi el magát, méghozzá előre meghatározott, a dologért eredetileg kifizetett összeggel legalább azonos áron. Ezekben az esetekben az a szándék, hogy a jogi alapelvekkel ellenkezve megvalósuljon egy olyan igazi pénzügyi rendhagyó letéti szerződés álcázása, melyben a felek egyike követi azt az alapvető célkitűzést, ami a dolog azonnali hozzáférhetőségét szavatolja, míg a másik azzal az ismerős és ellentmondásos céllal vagy okból gyűjtögeti a pénzügyi erőforrásokat, hogy azokat aztán különböző üzleti vállalkozásokba befektethesse. Röviden: ezek a tranzakciók néha még tisztességtelenek is, és ezek során a letétek hivatásos „gyűjtője” „ügyfeleit” arról igyekszik meggyőzni, hogy elérhető vagyonukat könnyedén és súlyos kötelezettségvállalás nélkül adják át cserébe azért a lényeges, alapvető ígéretért, hogy pénzük továbbra is hozzáférhető lesz számukra, és amint igénylik – a „visszavásárlási megállapodás” értelmében –, vissza is kaphatják azt.