Kezdjük talán az emberi cselekvésnek mint szándékos magatartásnak, illetve viselkedésnek a meghatározásával.235 Egy ember bizonyos, általa fontosnak tartott célok elérése érdekében cselekszik. A jelentőség a szubjektív értékelés azon mértékére utal, amelyet a cselekvő az elérni kívánt célnak tulajdonít, az eszköz pedig lehet bármi, amit a cselekvő a cél eléréséhez szubjektív megítélése szerint megfelelőnek tart. A hasznosság a cselekvőnek az eszközre vonatkozó szubjektív értékelését fejezi ki, azon cél jelentőségének szempontjából, amely eléréséhez megítélése szerint az eszköz hozzásegíti majd. Az eszköz fogalmát szűken kell értelmezni: ha a cselekvő, céljaira figyelemmel, nem tekintene eszközként az eszközökre, akkor cselekvése előtt nem is venné figyelembe azokat. A célok és az eszközök (azaz premisszák) nincsenek előre meghatározva, hanem az emberek alapvető vállalkozó jellegű tevékenységének eredményei, egy olyan tevékenységnek, ami alkotásból, felfedezésből vagy egyszerűen annak felismeréséből áll, hogy mely célok és eszközök bírnak jelentőséggel a cselekvő számára azok között a meghatározott idő- és térviszonyok között, amelyekkel szembe találja magát. Amint a cselekvő úgy véli, hogy rájött arra, mely célokat érdemes elérni, számba veszi a rendelkezésre álló eszközöket, amelyek segíthetik ebben. Ezt követően, szinte mindig hallgatólagosan, egy cselekvési tervbe illeszti őket, amihez egy akarati aktuson keresztül kezd hozzá.