A 2008-ban kirobbant világgazdasági válság mind a fejlett, mind a fejlődő országok nagy többségében a nemzeti jövedelem mérséklődését, vagy legalábbis lassuló növekedését eredményezte. Beindult a növekedési ciklus lefelé tartó ága: csökkent a foglalkoztatottság, a háztartások jövedelmének egy része kiesett, aminek következtében ezek hitelképessége is romlott. A jövedelemkiesés és a hitelképesség romlása a magánszektor fogyasztásában is jelentős visszaesést eredményezett. E folyamatra ráerősített, hogy a háztartási szektor a válság elhúzódását látva nemcsak a kiesett jövedelmét nem tudta elkölteni, hanem a korábbi évekhez képest még tartalékait (megtakarításait) is növelte (helyesebben növelni volt kénytelen) a középtávú megélhetés finanszírozása és az esetleges eladósodottsági kockázatok mérséklése érdekében.294 A vállalati szektorban mindez a termékek/szolgáltatások iránti kereslet zsugorodásában jelentkezett, beindítva és erősítve a foglalkoztatottság zsugorodását. A csökkenő kereslet egyben jelentős árcsökkenéssel is járt, nemcsak az energiahordozó inputok, hanem a késztermékek, a tartós fogyasztási cikkek, az élelmiszerek és az ingatlanok piacán is. Az árupiaci kereslet-kínálati összefüggésből ismert, hogy – árrugalmasságtól függően – a csökkenő árak a kínálatot előállító vállalkozásokat arra ösztönzik, hogy csökkentsék kibocsátásukat. Utóbbi pedig kevesebb munkaerő igénybevételével is megoldható. Olyan zsugorodási spirállal volt tehát kénytelen szembenézni a világgazdaság, amelyben a fogyasztás visszafogása és a munkahelyek megszűnése egymást erősítő folyamattá válhattak, amire a defláció veszélye is ráerősített. A 12.1. ábra a gazdasági teljesítmény változásait mutatja a kétezres években.