Kína történelmi visszatérése a világgazdaság meghatározó szereplőjeként már megtörtént. Az ország gazdasági fejlődése ugyan folyamatosan szembetalálja magát akadályokkal (belső problémák, napjaink válsága), azonban a trend eddig nem változott. Kína világgazdasági szerepe egyre markánsabb, dacára a világgazdasági válságnak, éves növekedési üteme változatlanul 8–10 százalékkal haladja meg a fejlett nyugati országok vonatkozó mutatóit. Ez a gazdasági fejlődés – tekintve az ország földrajzi és gazdasági méretét – helyet követel számára a nemzetközi életben is (jog, politika stb.). Az eddig megszokott Egyesült Államok által dominált nemzetközi erőviszonyok Kína felemelkedésével párhuzamosan, a szemünk láttára alakulnak át. Persze nem szabad megfeledkeznünk más jelentős feltörekvő országokról sem, tehát a példa kedvéért meg kell említenünk Brazíliát, Indiát vagy akár Indonéziát is. Vajon milyen lesz, hogyan alakul az új világrendnek megfelelően strukturált nemzetközi intézményrendszer? Mikor válhat meghatározó nemzetközi aktorrá Kína? Vajon Kína a jelenlegi struktúrába fog integrálódni, vagy egy teljesen új rendszer kialakításában érdekelt inkább? A legtöbb kérdésre felelőtlenség volna kategorikus válaszokat adni, de egyvalami biztosnak látszik: a nemzetközi folyamatok, erőviszonyok nem ugyanabban a struktúrában fognak stabilizálódni, mint ahogyan a válság előtti időszakig azt a világ megszokta. Éppen ezért, egy olyan kis, nyitott gazdaságú országnak, mint Magyarország, Kína és Ázsia jövőbeli szerepét árgus szemekkel érdemes figyelnie.