Galbács Péter

Aktív szabályozás vagy gazdaságpolitikai nihilizmus?

Az újklasszikus makroökonómia gazdaságelmélete - egy kritikai elemzés


Újra az inflációs célkövetési rendszerrôl

Az inflációs célkövetés rendszere egyre inkább a modern monetáris politika általános keretévé válik. A nemzetközi szakirodalom erőteljesen hangsúlyozza e rezsim előnyeit. Az alkalmazás melletti érvek között jellemzően a javuló makrogazdasági teljesítmény, a rezsimre való áttérés rugalmas lehetősége vagy a feltörekvő piacok jellemzőivel való kompatibilitás szerepel (Allen–Baumgartner–Rajan 2006; Batini–Laxton 2006). Meg kell említeni, hogy az inflációs célzást gyakran az árszintcélzás szinonimájaként említik (a zavart az okozhatja, hogy az árstabilitás értelmezhető az árszint és az infláció stabilitásaként is), holott a két rendszer fenntartásának következményei erősen eltérők. Nem nehéz belátni, hogy inflációs célzás mellett a célhoz való visszatérés dezinflációt, árszintcélzás esetében viszont deflációt igényel. A defláció nem lehet kívánatos cél a monetáris politika számára, hiszen a defláció megemelné az adósságok reálértékét, s ez összezúzná az adósok csoportját, vagyis a defláció egyben depressziót is okozna (vö. Tarafás 2001: 59). Úgy gondoljuk, hogy az árszintcél tartásához szükséges nagyobb reálgazdasági volatilitás eleve eldönti, hogy e rendszerek közül melyik kívánatosabb, illetve jótékonyabb a makrogazdasági rendszerek részére. Mindezek ellenére Svensson (1996) mégis az árszintcélzás mellett érvel kiemelve, hogy árszintcélzás mellett az infláció kisebb variabilitást mutathat (eredményei azonban nagyfokú érzékenységet mutatnak az output feltételezett viselkedésére vonatkozóan). Az 1930-as évek Svédországa próbálkozott egyedül az árszintcélzással – igaz, olyan klímában, amelyet a deflációtól való félelem hatott át (vö. Berg–Jonung 1998: 35). Modern körülmények között szintén a deflációs várakozásokkal szembeni hatékony nominális horgony szerepében tűnik fel az árszínvonalcélzás, közvetlen vonatkozásokkal a japán gazdaságra; alkalmazása azonban itt is csak a kezdeti időszakra terjed ki, amelyet a várakozások sikeres lehorgonyzása jelöl ki (vö. Svensson 2001: 295–301). Ha az árszínvonalcélt már elérte a gazdaság, a árszintcél szerepét átveheti az inflációs célzás (Svensson 2003a: 32).

Aktív szabályozás vagy gazdaságpolitikai nihilizmus?

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 851 4

Ez a könyv egy igazságkereső mű. Elolvasását javasolom mindazoknak, akik a közgazdaságtan versengő elméleteinek felszínes ismerete alapján arra a következtetésre jutottak, hogy e tudományterületen relatív minden állítás. E könyv nemcsak elmélyítheti tudásukat, de kiváló módszertanú, logikusan érvelő kritikai elemzéssel rávilágít arra is, hogy melyik irányzat milyen módon és mértékben segítette megismerni - vagy éppen félreismerni - a makrogazdaság működését, s ezáltal hogyan járult hozzá a monetáris és a fiskális politika megalapozásához, illetve lehetett okozója téves gazdaságpolitikai döntéseknek. A könyv olykor „csak” fontos kérdések megfogalmazásáig jut el, megadva a továbbgondolás esélyét az igazság kereséséhez csatlakozó, elmélyült olvasójának.

Dr. Pulay Gyula,

az Állami Számvevőszék Kutató Intézetének főigazgatója,

a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető egyetemi docense

Hivatkozás: https://mersz.hu/galbacs-aktiv-szabalyozas-vagy-gazdasagpolitikai-nihilizmus//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave