A szolgáltatók márkázási gyakorlatában megfigyelhető, hogy az esetek jelentős részében vállalati márkanevet használnak. Ennek magyarázata az eddigiekben leírt tényezőkre vezethető vissza: szolgáltatások esetében jelentős a vállalati összkép, a vevők sokszor a vállalat reputációja alapján hozzák meg döntéseiket. A termékmárkázás sokszor azért is nehezen valósítható meg, mert az egyidejűség miatt a vállalatnak az új márka mellé teljesen külön hálózatot kell létrehoznia, saját fiókokkal/helyiségekkel, saját alkalmazotti gárdával. Ez jelentős költségeket jelent, s ebben az esetben – a termékektől némileg eltérően – nemcsak a márkaépítés marketingköltségei jelennek meg, hanem a holisztikus szemlélet figyelembevételével a teljes üzlet és alkalmazotti hálózat költsége is. Míg a Procter&Gamble új márkájának az értékesítési tevékenységét ugyanaz a csapat látja el az egyes kiskereskedelmi hálózatok felé (tehát nincs minden egyes mosópormárkának saját értékesítő csapata), addig a szolgáltatásoknál ez a szinergia az értékesítésben nem jelentkezik. Mégis vannak olyan próbálkozások a magyar piacon is, ahol teljesen elkülönült márkát kívánt a szolgáltató létrehozni. Ilyen volt a Pannon GSM annak idején a Bee nevű márkájával, illetve később a Djuice márkával. A 2010-ben a Pannonból kivált Djuice a 26 év alattiakat célozta meg, és saját üzlethálózatot, értékesítési rendszert, marketingkampányt, árképzést alkalmazott, tehát teljesen függetlenül építette fel márkáját az anyacégtől. A stratégia azonban nem volt sikeres, a szolgáltató (akkor már Telenor) 2014-ben az összes Djuice csomagot visszavonta, és megszüntette az értekésítésüket.