E címszó alatt minden olyan tevékenység megtalálható, amely egy-egy kapcsolat kölcsönhatásainak menedzselésére irányul, beleértve a kapcsolatok elkezdését is. Möller és Halinen (1999: 419) kapcsolatmenedzselési képességről beszél, amely „a cég, egyedi kapcsolatkezelésének kompetenciájára utal”. Walter (1999) ezen a szinten öt feladatot nevez meg: (1) meg kell keresni a megfelelő szereplőket a két cégnél, (2) a szereplőket össze kell hozni, (3) a szereplőknek információt kell cserélniük, (4) koordinálni kell a két vállalat közötti cselekvéseket, és (5) meg kell nyerni a tárgyalást. Helfert és Gemünden (1998) háromfajta kapcsolati feladatot dolgozott ki, ezek a váltási, a koordinációs, valamint az alkalmazkodási cselekvések. Ling-yee és Ogunmokun (2001) a kapcsolati képességeket lényeges kooperáció, kommunikáció, továbbá részvétel vonatkozásában operacionalizálja. A kommunikáció fontosságára (információcsere értelemben) és a koordinációra Silvadas és Dwyer (2000), illetve Day (2000) szintén felhívja a figyelmet, mint a kapcsolatok együttműködési kompetenciájára. Dióhéjban ezek azt sugallják, hogy azok a cselekvések, amelyek áruk, szolgáltatások, pénzeszközök, információk stb. cseréjére, továbbá a cégek közötti különböző tevékenységek koordinálására, tehát a különböző szereplők erőfeszítésének szinkronizálására vonatkoznak, túlmennek a tiszta cserén. Az IMP kölcsönhatásmodelljében ez a szereplők kapcsolódása, az erőforrás kötelékek, valamint a tevékenységkapcsolatok elméletének szinkronizálásában követhető nyomon (Håkansson, 1982; Håkansson és Snehota, 1995), ami a kapcsolatok ideje alatt valósul meg, valamint a összekapcsolódási módokban vagy a közösen elfogadott megközelítésekben, melyek a kapcsolati partnerek között alakulnak ki (Welch és Wilkinson, 2002). Mivel a kapcsolati tevékenységek fokozatosan fejlődnek ki (Dwyer, Schur és Oh, 1987; Ford, 1980), a váltás és a koordináció képességét a kezdéskor, a fejlesztéskor (beleértve az alkalmazkodást is) vagy a kapcsolat használata, gyakorlása, illetve felbontása során alkalmazzák. Ezen a módon a páros kapcsolati képesség (amit a váltás és a koordináció megjelenéseként magyaráznak) képessé teszi a cégeket a kapcsolatok kifejlesztésére.