Az eladó és a vevő közötti üzleti kapcsolatok egyszerre dinamikusak és stabilak. A dinamizmust a kapcsolatban megvalósuló csereesemények adják. Ezzel szemben a kapcsolat stabilitását a hosszú távú működést biztosító rutinok és a felek egymással szembeni világos elvárásai biztosítják. Az üzleti kapcsolatot befolyásolják az érintettek jellemzői és az interakciós kapcsolat sajátosságai. Ezek viszont az alkalmazott technológiák és az interakciós folyamat környezetének hatása alatt állnak. A rövid távú csereesemények és a hosszú távú kapcsolati hatások alakulását a szervezetek stratégiája befolyásolja. Az üzleti kapcsolatok tudatos tervezése során az egyik legfontosabb figyelembe veendő körülmény a kapcsolat légköre (atmoszférája). Az üzleti kapcsolat légkörének (atmoszférájának) összetevői: a kapcsolaton belüli hatalmi-függőségi viszonyok, a kapcsolat konfliktusos vagy együttműködő jellege, a kapcsolat egészének szoros vagy laza típusa, továbbá a vállalatok kölcsönös, egymás iránti elvárásai. A modell nem közvetlenül méri ezeket a változókat, hanem közbeeső változócsoportként kezeli őket. Ezek a változócsoportok a környezeti jellemzők, a vállalatspecifikus jellemzők és az interakciós folyamatbeli jellemzők különféle variációiból kerülnek ki. A légkör a kapcsolat terméke, de a többi változó esetében is befolyásoló tényezőként jelentkezik. Az eladó és a vevő cégnek ugyanolyan érdeke lehet az, hogy szoros kapcsolatot építsenek ki egymással, mint ahogyan az is, hogy ezt elkerüljék és laza kapcsolatban legyenek. Mindenfajta légkörnek (atmoszférának) ugyanúgy vannak előnyei, ahogy hátrányai is. Az előnyöknek és a hátrányoknak két dimenziója van: a gazdasági (költség-haszon) dimenzió és az ellenőrzési (befolyásolási) dimenzió.