A kapcsolati (páros) működési szint a két, adott kapcsolatban együttműködő vállalat egymásra hatásából adódik. Mind a három fent tárgyalt réteg esetén megfigyelhető ez az egymásra hatás, összefonódás, ami a kapcsolat fejlődése során számos egyedi vonást vesz fel. Ezért a kapcsolat mindig is egyedi lesz. Az így kialakuló kétoldalú (páros) kapcsolat nem értelmezhető egyszerűen a két fél közös halmazaként, mivel valami új és minőségileg más jön létre. A kapcsolat működésének kapcsolati (páros) szintjén létezik az ún. csoporthatás (Alchian és Demsetz, 1972), azaz a két együttműködő vállalat együttesen, csoportban olyan tevékenységeket is végre tud hajtani, meg tud valósítani, olyan módon képes a rendelkezésre álló erőforrásokat kombinálni, amire a felek egyike sem lenne képes önállóan. Annak érdekében, hogy ez a csoporthatás, ezzel az üzleti kapcsolat kapcsolati (páros) működési szintje megvalósuljon, szükséges, hogy a kapcsolat rendelkezzen már bizonyos szubsztanciával, tehát a különböző rétegek szintjén már valamilyen fejlettségi fokon kell, hogy álljon. Az üzleti kapcsolat e kapcsolati (páros) szintjének jelentősége arányban áll azzal, miképpen fejlődnek ezek a rétegek, például hány új erőforrás jön létre a kapcsolat révén, mennyire alakulnak ki egyedi, új megoldások az együttműködés során és mennyire lehetséges tudást szerezni az adott kapcsolatból.