A kibertér komplex hasznosításának talán leglátványosabb, leginkább fejlődő és fejlődőképes területe, amelyet egyben az jellemez, hogy egyre több ágazatba tör be, a virtuális valóság (Virtual Reality, VR) témakörébe tartozik – a szűken vett informatikától a legtágabb mondanivalójú művészetekig. Virtuális valóságnak azokat a számítógépes alkalmazásokat nevezzük, amelyek segítségével olyan mesterséges, háromdimenziós világokat lehet alkotni, amelyeket a felhasználó bejárhat, felfedezhet – sőt, némelyiken most már maga is tovább módosíthat, alakíthatja azt. Tehát a virtuális valóság egy nagyon speciális formája az ember-számítógép kapcsolatnak, amely arra épül, hogy a kibertérben a valóság minél teljesebb megjelenítésének lehetőségét adja meg. A virtuális valóság mint kifejezés, valamint a virtuális jelző mindennapivá vált. Ki lehet jelenteni, hogy ma már a virtuális valóság nem csak a hadászat, a tudomány, a játékautomaták világának és a jövővízióknak a címkéje, hanem a bennünket körülvevő valóság, a mindennapi gyakorlat természetes eleme is. Fehér Katalin vizsgálatai arra is rámutattak, hogy a tömegmédia még bizonytalan ezzel kapcsolatban. Az áttörés, a „forradalom” – átmenetekkel – generációk és célcsoportok mentén megy végbe, főképp azok esetében, akik különös érdeklődést mutatnak az új iránt (Fehér 2008).