Ez a kérdés többnyire a történészek körében vetődik fel, akik jól ismerik Kína múltját, s jól tudják, hogy e hatalmas ország több ezer éves története során az egyesítési törekvések és a darabokra való szétesés szakaszai szinte dinasztiánként váltogatták egymást. 1949-ben, a Kínai Népköztársaság megalakulásával egy újabb egyesítési szakasz vette kezdetét, amely – Tajvan különállása és különleges státusza miatt – még ma sem fejeződött be. Az „egy ország, két rendszer” Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) által megfogalmazott elvét csak Hongkong és Makaó esetében tudták – a volt gyarmattartó országainak kormányaival kötött megállapodások alapján – maradéktalanul érvényesíteni, bár egyesek még ennek a gyakorlatban való megvalósulását is kétségbe vonják. A „Tajvani Köztársaság” jelenlegi politikai vezetői – a „tajvani identitástudat” erősödésére hivatkozva – mind a mai napig nem mondtak le a szigetország valamikori „függetlenné” és önálló nemzetközi tényezővé válásának a reményéről, noha e remény megvalósulásának időpontját az „egy Kína” elvet 1971-ben elfogadó nagyhatalmak gyakorlatias magatartása már közel négy évtizede a beláthatatlan jövőbe helyezte. Ráadásul a legutóbbi elnöki és parlamenti választásokat egyaránt megnyerő – még Dr. Szun Jat-szen (Sun Zhongshan) által alapított – Nemzeti Párt (Kuomintang [Guomindang] vagy rövidítve: KMT) jelenlegi vezetői e sorok írása idején is a KNK-val való kapcsolatok javításának és rendezésének, „a (tajvani) szoros mindkét oldalán élő honfitársak békés fejlődésének és a mindkét fél számára hasznos együttműködés fejlesztésének” az útját keresik,42 szöges ellentétben a korábban hatalmon lévő Demokratikus Haladó Párttal (DPP) és annak vezetőivel, akik népszavazást akartak tartani a függetlenség kinyilatkoztatásáról. De a „tajvani kérdésen” kívül az utóbbi években, s különösen az utóbbi hónapokban – a Kínán belüli és Kínán kívüli szeparatista mozgalmak hatékony külső támogatása révén – a nemzetközi sajtóban és az egyéb tömegtájékoztató csatornákon keresztül felerősödött a Tibet és a Hszincsiang (Xinjiang) Ujgur Autonóm Terület „függetlenségét” követelők hangja is, kihasználva a Kína gyors fejlődése és erősödése által kiváltott félelmeket. Ennek ellenére ki merem jelenteni, hogy Kína területi integritását és a szárazföldi Kína felett gyakorolt szuverenitását belátható időn belül semmilyen külső erő vagy hatalom nem fogja tudni aláásni és megbontani.