A versenykorlátozások jogában az európai fejlett országokban a szabályozás irányát illetően kétféle meghatározó elvi alap különböztethető meg. A szabályozás egyik irányának elvi alapja az abszolút tilalom. Ennél a kiindulási norma az, hogy tilos minden, a versenyt korlátozó kartellmegállapodás, s az ilyen megállapodások semmisek. Miután azonban a gazdasági gyakorlat azt bizonyítja, hogy nem minden kartellszerű megállapodás káros, a jogalkotók a generális tilalom alól meghatározott kivételeket fogalmaznak meg. Az angol jog a kivételt az olyan megállapodásokra fogalmazza meg, amelyeknél a termelés és forgalmazás a közösség ellátásának, a szükségletek kielégítésének leghatékonyabb módjaként valósul meg, és amelyek elősegítik a műszaki fejlődést. A francia jogban a kivételeket a termékek forgalmának javítása, a specializáció, a racionalizáció gazdasági fejlődést elősegítő eseteire rögzítették. Németország kartelljogi alaptörvénye pedig többek között a kis- és középvállalatok kooperációját elősegítő együttműködéseket is mentesíti, kiemelve, hogy a mentesítés feltételeként az előnyöknek meg kell haladniuk a versenykorlátozásból eredő hátrányokat.