A piaci magatartás tisztességét, a versenyt sértő egyes cselekmények tilalma Magyarországon is már régebben – így például az 1884. évi XVII. tc.-ben (ipartörvény), az 1879. évi XL. tc.-ben (kihágási büntetőtörvény) vagy az 1875. évi XXXVII. tc.-ben (kereskedelmi törvény) – megjelent. Az 1923. évi V. tc. és az azt módosító 1931. évi XX. törvénycikk a gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról már a korábbinál egy komplexebb szabályozása volt a piaci magatartásnak. A törvény többek között előírta a kartellszerű megállapodások, határozatok általános bejelentési kötelezettségét, ezek megítélésére „Kartellbizottságot” hozott létre, valamint rögzítette az olyan cselekmény elleni fellépés lehetőségeit, eszközeit, ami a közgazdaság vagy a közjó érdekét veszélyezteti, különösen ha az áru termelését, forgalmát vagy az áralakulást a fogyasztóközönségnek vagy a szakmabeli vagy más vállalkozóknak hátrányára a gazdasági helyzet által meg nem okolt módon szabályozza. A törvény a bíróságok között külön kartellbíróság felállítását is tartalmazta. Nem piacgazdasági viszonyok között 1984-ben született meg a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról szóló IV. törvény, amely részben a fejlett piacgazdaságokban kialakult modern versenytörvényeket próbálta adaptálni alapvetően más viszonyokra. Eltérő gazdasági berendezkedés és gazdaságfilozófia mellett természetesen ez a törvény nem tartozott a meghatározó gazdasági szabályozók közé.