A környezetvédelem irányítási szintjeit, és közöttük a kívánatos munkamegosztást számos elvi megfontolás tereli ugyan az Európai Unión belül is, tény azonban, hogy a környezet- és természetvédelem önálló ágazatként a fejlett országokban mindenütt megjelent, mi nt a kormányzatok első reakciója a környezeti problémákra. Az ágazati minisztérium léte intézményi értelemben ellentmondásos, mert ezzel a környezetpolitikát, amiről tudjuk, hogy a gazdaság- és más ágazati politikákba integráltan kellene kezelnünk, elválasztjuk természetes közegétől, és az önálló tárca létrehozásával a környezetügyet a gazdaság egyik ágazatává degradáljuk. A környezetügy ágazattá válása a funkcionális munkamegosztás természetes „fejlődési rendellenessége”. A környezetügyet irányító minisztériumnak elvileg a gazdasági növekedés fékezésére irányuló erőfeszítéseket kellene kezdeményeznie, illetve a nyomásgyakorló csoportokra támaszkodva a gazdasági fejlődés olyan formáit kidolgoznia és támogatnia, amelyek a kívánt eredményt úgy érik el, hogy csökkentik a fajlagos energia- és anyagfelhasználást, a hulladékkibocsátást, és a gazdasági tevékenységet a természeti környezet megújulási képességének korlátjain belül tartják.