Voszka Éva

Az állami tulajdon pillanatai

Gazdaságtörténeti és tudománytörténeti nézőpontok


Válságkezelés vállalatmentésekkel

Az 1970-es évek olajválsága, a hirtelen megugró energiaárak sok európai országban felszínre hozták a strukturális és versenyképességi bajokat: a hagyományos iparágak elavult szerkezetét, magas termelési költségeit, az alkalmazkodóképesség gyengeségét. Az állam által birtokba vett „zászlóshajók”, a szénbányászat és az acélipar a hajógyártással együtt most már inkább süllyedő naszádoknak látszottak (Backhaus 1989). A válságra a kormányok most is először államosítássokkal válaszoltak: az újabb hullámot a vállalatok megmentésének szándéka indította el. Az egyik fontos cél a foglalkoztatás fenntartása vagy legalább az elbocsátások ütemének csökkentése – figyelembe véve a területi koncentrációt, a regionális szempontokat is –, a másik pedig új, fejlett technológiát alkalmazó és a munkaerőt felszívni képes iparágak kiépítésének elősegítése volt. Az állami kézbevétel most még inkább az anticiklikus gazdaságpolitikát szolgálta, és erre a már meglévő állami cégeket is fel lehetett használni. A pragmatikus szempontok ismét több helyütt felülírták a pártok ideológiai irányzatait. A legnagyobb lépéseket ekkor a korábban is élen járó Anglia és Olaszország tette, amelyekhez Svédország, Portugália és Spanyolország csatlakozott, részben a válságkezelés fontos elemeként, részben sajátos okokból.

Az állami tulajdon pillanatai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 218 6

Visszafordítható-e a privatizáció? Az elmúlt évtized hazai tapasztalata mellett az Európai Unió sok országa, sőt az államosításokat hagyományosan elutasító USA is azt példázza, hogy igen. A könyvben felvázolt gazdaságtörténeti körkép arra utal, hogy az állami tulajdon kiterjedésének megváltoztatása erős társadalmi megrázkódtatások idején nem szokatlan jelenség. Ezek a nagy hullámok, amelyeket a szerző a tulajdon pillanatainak nevez, biztos jelei a rendkívüli helyzetnek, és többnyire összekapcsolódnak az éppen uralkodó gazdaságpolitikai és elméleti paradigma megváltozásával.

A válságok kezelésére az európai országok kormányai a 20. században és azóta is alkalmas eszköznek találták az állami tulajdon kiterjedésének megváltoztatását. Csakhogy – lényegében ugyanolyan célokat kitűzve – eleinte sorozatosan a bővítés, majd pedig a szűkítés irányába léptek, 2008 után viszont az államosítás és a privatizáció egymással párhuzamosan szökött magasba. A fő tendencia elbizonytalanodásából és a legutóbbi „pillanat” több újszerű vonásából kiindulva a könyv nyíltan vállalt szándéka, hogy elbizonytalanítsa az Olvasót is néhány megkérdőjelezhetetlennek tekintett alapigazságban. Van-e tértől és időtől független biztos recept, örök igazság az államosítás vagy privatizáció kérdésében – létezik-e egyetlen helyes megoldás? Valóban éles-e a határ a köztulajdon és a magántulajdon között, tényleg szöges ellentétben áll-e egymással az államosítás és a privatizáció? Egyáltalán: ugyanazt jelentik-e ezek a fogalmak különböző korokban és különböző országokban?

Mivel a köztulajdon kérdése mind a gazdaságtörténet, mind az elmélettörténet tanulsága szerint szorosan összefügg az államnak a gazdaságban betöltött szerepével, a könyv nemcsak az államosítás és a privatizáció iránt érdeklődőknek ajánlható, hanem azoknak is, akik a gazdaságpolitikai döntések feltételrendszerének hatását, mozgatórugóit és a közgazdasági teóriákhoz fűződő viszonyát szeretnék jobban megismerni.

Hivatkozás: https://mersz.hu/voszka-az-allami-tulajdon-pillanatai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave