A közúti fuvarozás nemzetközi fuvarjogi egyezménye a CMR Egyezmény (hivatalos megnevezése: Convention relative au Contrat de Transport International de Marchandises par Route), amelyet 1956-ban Genfben kötöttek, és Magyarország az 1971. évi 3. törvényerejű rendelettel iktatta törvénybe. A CMR Egyezményt 1978-ban jegyzőkönyvvel egészítették ki, amelyet Magyarországon a 2005. évi LIV. törvény32 hirdetett ki.33 A CMR Egyezményt ratifikáló országokban nemzetközi közúti fuvarozásra eltérő szerződést nem lehet kötni. A továbbiakban a CMR fuvarjogi egyezményből a felek felelősségét, kötelezettségeit, az utólagos rendelkezési jogot, valamint a fuvarokmányhoz kapcsolódó részeket emeljük ki a teljesség igénye nélkül. A CMR Egyezmény34 hatálya alá tartozó és hatálya alá nem tartozó fuvarozásokat a CMR Egyezmény 1. cikke határozza meg, amely alapján az Egyezmény olyan szerződésekre érvényes, amely áruk közúton, járművel, díj ellenében végzett fuvarozásáról szól, amely során az áru átvétele és az áru kiszolgáltatási helye két különböző állam területén van, és a két állam közül legalább az egyik a CMR Egyezményt aláírta. Ez azt jelenti, hogy Magyarországról induló és Magyarországra érkező nemzetközi közúti fuvarozások a CMR Egyezmény hatálya alá tartoznak. CMR Egyezményt kell alkalmazni abban az esetben is, ha a közúti fuvareszköz rakománnyal együtt vízi vagy vasúti járműre kerül, és azon folytatja útját. A CMR Egyezmény nem vonatkozik a nemzetközi postaegyezmények által meghatározott árutovábbításokra, emberi maradványok és költözködési ingóságok fuvarozására.