Egészen más típusú politikai gondolkodó volt Machiavelli kortársa, Morus Tamás akit éppenséggel morális szilárdsága okán fejeztetett le VIII. Henrik, amiért nem volt hajlandó elismerni őt Anglia egyházfőjének. 1516-ban jelent meg a legjobb köztársasági államalakulatról és a neki otthont adó, újonnan felfedezett, hasonnevű szigetről szóló Utópiája (De optimo reipublicae statu deque nova insula Utopia). E műben komoly kritikával illeti korának a feudális jellegű, a földművelő társadalom viszonyait tönkretevő fejleményeit, mint a földek elkerítését, a juhtenyésztés elterjesztését, amely elsősorban a gyapjúval kereskedő, kis számú gazdag ember további gazdagodását segíti elő, valamint az ily módon elszegényített nagyszámú parasztember kétségbeesésből s nélkülözésből elkövetett bűnei ellen hozott kegyetlen törvényeket. A kormány is helytelenül cselekszik, mert hódító háborúkat folytat, s ezek nyomán további adók kivetésére kényszerül, ami viszont óhatatlanul újabb kizsákmányolás előidézője lesz. Ennek ellensúlyozásaképp More Seholsincs sziget képét vázolja fel. E sziget lakói szabadokból s szolgákból állnak, a szolgák pedig vagy hadifoglyok, vagy büntetésből végzik a nehezebb munkákat – hiszen alapvetően mindenki dolgozik, ám csak napi hat órát, hogy maradjon idő a kultúrára s a tudományra is. A szabadok közt ismét van némi különbség, mert noha More a korabeli viszonyokhoz képest meglepően toleránsra festi kormányzatát, azok, akik nem fogadják el Isten létét s azokat az alapvető igazságokat, melyeket a természetes vallás tanít számunkra, nem viselhetnek tisztségeket Utópiában.