Aberdeenben George Turnbulltól sajátította el a meggyőződést, hogy a newtoni fizika nem mond ellent a kegyelmekről szóló keresztény tanításnak. Teológiát 1726-tól 1731-ig tanult itt, utána két évig lelkészként szolgált. 1733–1736 között könyvtáros volt. Utána ismét lelkészként matematikával, csillagászattal, botanikával, ismeretelmélettel és etikával foglalkozott, a Leibniz–Clarke-levelezést, Butler műveit tanulmányozta. Hume és a francia természetkutatók, mint például Buffon egyaránt foglalkoztatták. Mindkettőjükkel, de különösen Buffonnal szemben azt a nézetet képviselte, hogy a biológiában nem mondhatunk le a cél-okságról a hatóokok javára. 1748-ban jelentette meg az An Essay on Quantityt (Kísérlet a mennyiségről), 1751-ben pedig filozófiaprofesszori állást kapott az aberdeeni King’s College-ban. 1758-ban másokkal együtt megalapította az Aberdeen Philosophical Societyt (Wise Clubként is ismert), egyikét a korszak azon jellegzetes klubjainak, ahol a filozófiával foglalkozók találkoztak s eszmét cseréltek. A végzős hallgatók előtt tartott latin beszédeiben rendre összefoglalta a filozófia egy-egy ágára vonatkozó gondolatait, amelyeket összefoglalóan aztán az 1764-ben megjelent An Inquiry into the Human Mind on the Principles of Common Sense (Vizsgálódás az emberi elméről a közös érzék alapelveit követve) című művében adott elő rendszeresen. Ugyanebben az évben kinevezték Glasgow-ban a morálfilozófia tanárává, amely poszton Hutcheson és Smith utódja volt. A kor nagy mentora, Lord Kames hathatósan támogatta pályázatát a Smith és Hume köréhez tartozó John Millarral szemben. 1774-ben megjelentetett egy írást A Brief Account of Aristotle’s Logic, with Remarks (Arisztotelész logikájának rövid ismertetése megjegyzésekkel) címmel. Egyetemi tevékenységének lezárásaként dolgozta ki két utolsó művét, az 1785-ben megjelent Essays on the Intellectual Powers of Mant (Vázlatok az ember értelmi erőiről) s az 1788-ban megjelent Essays on the Active Powers of Mant (Vázlatok az ember aktív erőiről).