Mi sem kézenfekvőbb, mint hogy az Akadémiai Kézikönyvek sorozatban Filozófia kötetet is megjelentessen az Akadémiai Kiadó. Ám korántsem ilyen kézenfekvő a válasz a további kérdésre, hogy vajon melyik filozófiáról szóljon e kézikönyv? Hiszen mai elgondolásaink a filozófiáról, mai szóhasználatunk messze van már attól a többé-kevésbé egységes filozófiaértéstől, ami a térben és időben még koncentrált platóni akadémia korszakát jellemezte. Minden magára valamit is adó cégnek, kiadónak kell hogy legyen filozófiája; a könyvesboltok legnépszerűbb polcain ezoterikus filozófiák sokaságával találkozhatunk; természetesen van keleti filozófia, kormányzati filozófia, afrikai filozófia, környezetfilozófia, feminista filozófia is, Németországban pedig meghatározott egyetemi karokat „Filozófiai karnak” neveznek. S ne felejtsük el: az egyetemeken is tanítanak filozófiát, s a Magyar Tudományos Akadémia II. osztálya a „Filozófiai és Történettudományok Osztálya” címet viseli. De még ennél is tovább kell mennünk: az utóbbi néhány évtizedben nemcsak általában a tudomány filozófiája lett fontos filozófiai diszciplínává, hanem egyértelművé vált, hogy az egyes szaktudományoknak is vannak olyan alapkérdéseik, amelyeket nem a tudományban magában, hanem a filozófiában kell kutatni. Így van a matematikának, a fizikának, a biológiának, a jognak és más tudományágaknak is filozófiájuk, s mindeközben még nem is beszéltünk azokról a filozófiákról, amelyek a tudománnyal való kapcsolatot teljes önfélreértésnek vélik. S ha még egy pillantást vetünk a filozófia egyik hagyományos ágára, az etikára, azt fogjuk látni, hogy „alkalmazott” etikai kérdések az emberi tevékenység csaknem minden területén felmerülnek. Hiszen sok más „etika” mellett van gazdasági etika, médiaetika, orvosi etika, bioetika, politikai etika stb. Még tovább bonyolítja a helyzetet, hogy bármely meghatározását – s ezzel behatárolását – fogadjuk is el a filozófiának, kétségtelen, hogy a filozófia iránt érdeklődők nem csupán saját, mindennapi életproblémáikra vagy szakmai kérdéseikre kereshetnek választ egy úgynevezett „szisztematikus” filozófiai kézikönyvben, hanem az is foglalkoztatja majd őket, hogy milyen szerepet játszott a filozófia a történelem során, akár a történelem egyes konkrét korszakaiban, akár az emberi élet meghatározott területeivel kapcsolatban. Hogyan hatott például a középkori filozófia a középkori teológiára, irodalomra, a barokk filozófia a barokk festészetre vagy zeneelméletre, a német idealizmus filozófiája az akkori irodalomra és tudományra, vagy akár: hogyan hatott az egyes szaktudományok fejlődése a filozófiára magára, s nem csupán a viszonylag későn önállósodott tudományfilozófiára? Az olvasó egyszerűen csak kíváncsi lehet rá, hogy milyen utat járt be az európai szellem az alatt a két és félezer esztendő alatt, amelyben van feljegyzett és fennmaradt filozófiai szövegkorpusz.