Boros Gábor (szerk.)

Filozófia


Az újpürrhonizmus

Az előző részben szó esett larisszai Philónról, akivel az Akadémia szkeptikus korszaka véget ér. Philón – noha tagadta a sztoikusok „megragadó képzetének” létét – elismerte a tudás lehetőségét, és valószínűségük alapján rangsorolta a nézeteket. Erre a fordulatra többféle módon reagáltak az iskolában. Az egyik reakció Ciceróé, aki érett kori filozófiai műveiben nagyjából a philóni álláspont keretei között mozog. A másik aszkalóni Antiokhoszé, aki nyíltan visszatér a dogmatizmushoz. A harmadik fajta válasz knósszoszi Ainészidémoszé (i. e. 1. század), aki fenntartja az Akadémia korábbi radikális szkepticizmusát, kiválik az iskolából, és „pürrhonizmus” néven új irányzatot alapít. Ainészidémosz tevékenységéről keveset tudunk. Pürrhóni érvelések című munkájának bizánci kivonata maradt fenn, emellett főképp Sextus Empiricus közvetítésével ismerjük érveit. Kapcsolatban volt az empirista orvosi irányzattal. A szkepticizmus és az empirista orvoslás közötti kapcsolat hosszú ideig fennmaradt, a későbbi újpürrhonisták többségükben az empirista irányhoz tartozó orvosok voltak. Diogenész Laertiosz szerint Agrippa nevéhez fűződik „az ítéletfelfüggesztés öt módja”, Sextus Empiricus azonban nem említi e filozófust, hanem általában „az újabbaknak” tulajdonítja e módokat. Az újpürrhonizmus fontos képviselője Sextus Empiricus (i. sz. 2. század). Terjedelmes művek maradtak fenn tőle: a Pürrhóni vázlatok három könyvben és A tanítók ellen 11 könyvben. E művekben összegzi a korábbi szkeptikus tradíciót, kifejti a pürrhóni szkepszis alapelveit és a dogmatikus filozófiai álláspontok rendszeres cáfolatát adja. Sextus különbséget tesz az akadémiai szkepticizmus és a pürrhóni szkepticizmus között. Az újpürrhonizmus valójában nyilvánvalóan támaszkodik a szkeptikus Akadémiára, a két hagyomány erre az időre egybeolvadt. Vizsgáljuk meg az újpürrhonista filozófia főbb vonásait Sextus szövegei alapján.

Filozófia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

Nyomtatott megjelenés éve: 2007

ISBN: 978 963 059 692 3

Az Akadémiai kézikönyvek Filozófia kötete az európai bölcselet történetének átfogó és részletes bemutatása; régóta vágyott, magas színvonalú alapmű érettségizők, középiskolai filozófia- és etikatanárok, egyetemi hallgatók és oktatók számára. A kézikönyv első, terjedelmesebb része az európai filozófia jelentős alakjait, iskoláit és áramlatait tekinti át a kezdetektől a 20. századig, történeti alapú megközelítésben, beleértve az adott korszakok filozófiájára ható külső tényezőket is. A második, rövidebb rész esszéi az egymástól elkülönülő kortárs irányzatok és filozófiák bemutatására összpontosítanak. A kötetet részletes tárgy- és névmutató egészíti ki. A filozófia ott volt az összes egyéb tudomány bölcsőjénél, és az újkor végéig magában foglalta az emberi tudás egységének ígéretét. Jelentősége az utóbbi évtizedekben újra nő, amit a szerteágazó szaktudományok sokaságának határterületein erősödő kompetenciája és aktivitása jelez. A főszerkesztő, Boros Gábor, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára és szerzőtársai ajánlása szerint a mű a filozófiával rendszeresen foglalkozókénál jóval tágabb körnek: a nagy sikerű sorozat, a Kémia, a Világirodalom, a Fizika, a Világtörténet stb. olvasóinak, a tudományok iránt nyitott és érdeklődő széles hazai közönségnek is szól.

Hivatkozás: https://mersz.hu/boros-filozofia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave