Ágoston teljes bizonyossággal leszögezi, hogy a lélek nem testi, hanem spirituális létező, másfelől azonban, lévén változékony, nem isteni természetű (A teremtés könyvének magyarázata a manicheusok ellen II.8,11; A lélek halhatatlansága 7; Az igaz vallás 18). A lélek oszthatatlan, aktív, kiterjedés nélküli és a semmiből teremtetett. Bizonyos szempontból egyszerű, más szempontból sok. Egyszerű, amennyiben 1. testetlen mivoltánál fogva nem különíthető el benne rész, mely kisebb az egésznél, 2. különböző funkcióit, melyek egymással ellentétesek is lehetnek, összefogja az az egyetlen személy (persona), melyre vonatkoztatva egyáltalán beszélhetünk róluk. (A Szentháromság 22,42). Ez a perszonális egység leginkább talán a később tárgyalandó lelki erőfeszítésben (intentio animi) ragadható meg. Sok annyiban, hogy 1. változékony: hol ilyen (bölcs, igazságos, jó stb.), hol olyan (ostoba, igazságtalan, rossz stb.; A Szentháromság IV.5; VI.6,8), 2. hogy Istennel ellentétben megkülönböztethetők benne különböző funkciók és tulajdonságok. A megromlott testben élő emberi lélek tehát csak megkötésekkel nevezhető egynek, egyszerűnek. Jóval kevesebb megkötéssel kell azonban élnünk a bűnbeesés előtti, és még kevesebbel az üdvözült emberrel kapcsolatban. Az üdvözült lélek az isteni természethez kapcsolódva valamiképpen változatlan módon fog élni (immutabiliter vivet), mivel minden tevékenysége Istenre fog irányulni, mégsem lesz teljesen mentes a változásoktól, mivel tökéletesebb és kiegyensúlyozott módon akkor is továbbítani fogja a Teremtőtől kapott életet és formát (species) a testnek (A Szentháromság XIV.14,20; A lélek halhatatlansága 15,24–16,25).