A katéteres eljárások a pitvarfibrilláció terápiájában egyre növekvő szerephez jutnak. A kezdeti aritmogén fókuszt célzó módszerek tapasztalatai elvezettek a PV-pitvar elektromos izolációjának módszeréhez (27, 31, 117–120). Mind a körkörös, mind a szegmentális (a legkorábbi aktiváció pontjának ablatiója) módszert alkalmazzák. A jelenlegi módszerek a végpontjaikban, lineáris laesiók esetleges alkalmazásában és a frakcionált potenciálok megcélozásában különbözhetnek. Kulcskövetelmény a pontos ablatióhoz a vénák és az ostiumok anatómiájának pontos felderítése. Az ostiumok száma, keresztmetszete és az oldalágak morfológiája nagy anatómiai variabilitást mutat (5). A PV-k megjelenítése kontrasztvenográfiával lehetséges. Ugyanakkor ez a módszer többszöri kontrasztanyag-injekciót igényel, és nem teszi lehetővé a katéter helyzetének valós idejű követését; valamint nem ad fiziológiai információt. Ehelyett elektroanatómiai térképezéssel deríthetők fel a viszonyok, ezen felül CT- vagy MR-kép alapján pontosítható a rekonstrukció. A jobb pitvarba helyezett phased-array ICE kísérleti és klinikai körülmények között is jó 2D- illetve Doppler-képet mutatott a bal pitvarból és a pulmonalis vénákról (53, 110). Továbbá az ICE-al lehetőség van a bal pitvarba helyezett ablatiós és diagnosztikus katéterek pozíciójának követésére. A jelenlegi mechanikusan forgatott ICE képalkotásnak az a hátránya, hogy a látótér behatárolt. Ezért ezek a katéterek csak a bal pitvarba, illetve a PV-kbe helyezve adnak megfelelő képet az üregről és a PV-kről (95, 108). Wood és munkatársai (121) összehasonlították az ICE-val, CT-vel, kontraszt venográfiával és TEE-vel mért PV-átmérőket. Az ostiális PV-átmérők jól korreláltak mindhárom modalitás esetén, ugyanakkor több fontos megfigyelést tettek. Az ICE- és CT-képeken mért átmérők azonosak voltak, míg a TEE alul-, a venográfia túlbecsüli az átmérőt. Továbbá a CT és az ICE segítségével több PV-ostiumot tudtak azonosítani, mint a másik két módszerrel.