A soksejtű szervezetek létének, normális fejlődésének feltétele, hogy a környezeti hatásokra megfelelően reagáljanak, a sejtek, szövetek között kölcsönhatás (intercelluláris koordináció) álljon fenn, hogy a növekedés, fejlődés harmonikus legyen. A sejtek, illetve szervek közötti korrelativ kapcsolat felbomlása rendellenességekhez vezet (pl. baktériumos gyökérgolyva, genetikai tumorok). Bár a sejtek közötti kölcsönhatásban, a környezeti változásokra adott válaszreakciókban fizikai tényezők (pl. turgormozgások, elektromos potenciálváltozás a Mimosa tigmotropizmusánál) is szerepet játszanak, a kémiai anyagok közvetítette kölcsönhatás általánosabb és jelentősebb. Azokat az endogén szerves vegyületeket, amelyek kis mennyiségben képesek a magasabb rendű növényi szervezetekben a környezeti hatások közvetítésére, a normális növekedés és fejlődés szabályozására, a sejtek, szövetek, szervek közötti korreláció fenntartására, növényi hormonoknak nevezzük. E vegyületek tehát kémiai közvetítőknek tekinthetők, azaz a termelődés helyéről — rendszerint egy adott szervből — elszállítódnak egy másik szervbe, szövetbe, s ott fejtik ki többé-kevésbé specifikus hatásukat. Alapvető kritérium tehát, hogy a termelés és a hatás helye elkülönül, s e vegyületek transzlokálódnak.