A víz általános életfeltétel, nélküle élet elképzelhetetlen. Ennek oka, hogy a földi élet hidrofil biokolloidokhoz kötött. A plazmakolloidokat a hidrátburok teszi stabilissá. A dehidrált plazma koagulálódik, a kolloid részecskék kicsapódnak. A víz érdekes sajátossága dipólos természete, ami abból adódik, hogy a molekulán belül az elektroneloszlás nem szimmetrikus, ezért pozitív és negatív jellegű pólusa van, ami meghatározza viselkedését elektromos töltésű részecskék környezetében. A hidrofil kolloidok és az ionok e poláros molekulákat vonzzák, felületükön megkötik. E jelenséget hidratációnak nevezzük. A hidratáció következtében a kolloid részecskék körül töltésüknek megfelelő vastagságú vízburok (hidrátburok) alakul ki. A részecskék közvetlen felületén elhelyezkedő vízmolekulák nagy erővel kötődnek, s szigorúan orientáltak. A hidrátburok külső rétegében elhelyezkedő vízmolekulák kevésbé kötődnek, másrészt az orientáltság sem olyan kifejezett. Hidratáció következtében a kolloidok megduzzadnak, vízburkukat elvesztve pedig a részecskék egymáshoz közelebb kerülnek, a plazma zsugorodik. Ugyanakkor a víz molekulái a dipólus jellegből adódóan asszociálódnak, 5–6 tagú láncokat alkotnak. A hőmérséklet csökkenésével a vízmolekulák asszociációja erősödik; ez is egyik oka, hogy hideg talajokon a vízfelvétel akadályozott.