A 2007 nyarán az USA jelzálogpiacáról kiindult globális válságnak a fent tárgyalt válságokhoz képest sajátos vonása, hogy nem a fejlődő piacokhoz kötődik, hanem a világ legfejlettebbnek tartott pénzpiacain (USA, Nagy-Britannia) lezajlott folyamatok okozták.1 A „periféria-országok” fertőződése anélkül következett be, hogy a helytelenül beárazott pénzügyi termékekben közvetlen kitettségük lett volna. Ezekbe az országokba a pénzügyi rendszerben kialakult bizalmi válságnak betudható likviditási problémákon és a drámaian romló kockázatvállalási kedven keresztül gyűrűztek be a válság negatív hatásai. A válság hatásai által közvetlenül érintett külföldi befektetők a hazájukban jelentkező likviditási problémáik miatt fellépő veszteségeiket tőkekivonással igyekeztek finanszírozni. A válság kialakulásáért egy kereskedelmi banki termékkel (másodrendű jelzáloghitel) összekapcsolódó befektetési banki termék (fedezett adósságkötelezvény)2 piacának tökéletlensége tehető felelőssé. Az amerikai jelzálogpiac a hitelfelvevők és a végső hitelnyújtók (kötvénybefektetők) összekapcsolását megvalósító értékpapírosításra épül. Mindez azt jelenti, hogy a jelzáloghitelt felvevők hosszú távú finanszírozását a bank közvetítésével a kötvénybefektetők biztosítják. Az értékpapírosítás fontos jellemzője, hogy ennek során a bank nem a betétesei, hanem a kötvényesek között osztja meg a hitelkockázatot.