Nagy kihívásnak bizonyult az a tény, hogy az ES nem elicitálható. Ezen túlmenően újabb kihívást jelent a visszatesztelhetőség formális definiálása és az elicitálhatósággal fennálló kapcsolatának feltárása. Egy közelmúltban megjelent, áttörést jelentő tanulmányban Acerbi−Székely (2017) rámutatott, hogy az ES, tehát az a kockázati mutató, amely már megvetette a lábát a banki szabályozásban, nem visszatesztelhető. Ugyanebben a tanulmányban azonban a szerzők arra is rámutattak, hogy lehetőség van az ES-en egy úgynevezett közvetett utótesztet végezni, melyhez szükséges a VaR előrejelzése, ami pedig elicitálható. Ez azon az elképzelésen alapul, hogy az ES a VaR-ral együttesen elicitálható, ahogyan azt Fissler−Ziegel (2016) megmutatta. A közvetett utóteszt egyik szimpatikus tulajdonsága, hogy korlátozott mértékben érzékeny a VaR előrejelzésére, és ismert a torzítás iránya. Ezen felül, az éles visszatesztelés koncepciójára építve, legutóbbi munkájukban Acerbi és Székely (2019) bebizonyították, hogy lehetséges bevezetni a „realizált ES” fogalmát, ami a „tail risk” ex-post mértéke lehet. A fenti eredmény jelentősége abban áll, hogy lehetővé teszi az ES előre jelzett (ex-ante) és realizált (ex-post) értékének összehasonlítását, és ezzel végső soron − Acerbi−Székely (2019) megfogalmazása szerint − az „almát az almával” jellegű összehasonlításokat.