Nem elég, hogy tevékenységünk mellékhatásaként a légkörben akaratunkon kívül elképesztő, a teljes energiafelhasználás 120-szorosát kitevő mennyiségű többletenergiát termelünk, amivel hozzájárulunk a Föld felszíni hőmérsékletének emelkedéséhez, ezzel Pandora szelencéjét is kinyitottuk. Olyan léptékű öngerjesztő természeti folyamatokat szabadítottunk el, amelyekre egyáltalán nincs befolyásunk, és amelyek elszabadult hajóágyúként viselkedhetnek. Vegyük számba ezek közül a legfontosabbakat. Napjainkban a legerősebb, mégis a legkevésbé kritikus folyamat a hőmérséklet-vízgőz visszacsatolás. Ez azt jelenti, hogy ha a megnövekedett üvegházhatás miatt a felszíni hőmérséklet emelkedésnek indul, akkor megnő a párolgás, a meleg levegő több párát képes magában tartani (1 °C-os hőmérsékletemelkedés 7%-kal több vízgőzt jelent), és mivel a vízgőz erős üvegházhatású gáz, ezért tovább növeli a hőmérsékletet, még több víz lesz a légkörben, és így tovább. A folyamat visszafelé éppúgy működik, a csökkenő hőmérséklet kevesebb vízgőzt és kisebb üvegházhatást jelent. Ez a hőmérséklet-vízgőz visszacsatolás, ami lényegében úgy működik, mint egy autóban a szervokormány. Ha a kormányt elfordítjuk az egyik vagy a másik irányba, akkor rásegít, de magától természetesen nem kormányoz. A számítások szerint a vízgőz a többi üvegházhatású gáz által a légkörben termelt többletenergia mennyiségét megduplázza. Szerencsére azonban a többi üvegházhatású gázzal ellentétben a vízgőz légköri tartózkodási ideje rövid, átlagosan 10 nap, ezért, ha kedvező változások következnek be (például csökkenni kezd a szén-dioxid és a többi üvegházhatású gáz koncentrációja), akkor azokat rendkívül gyorsan képes lekövetni.