Az éghajlatváltozással kapcsolatos legsúlyosabb fenyegetés az a felismerés, hogy ez nem egyenletesen emelkedve történik, hanem ugrásszerűen, amikor valamilyen hirtelen változás megy végbe. Ezek a hirtelen változások ráadásul olyan folyamatokat hozhatnak mozgásba, amelyek további nagy léptékű és hirtelen változásokat szabadíthatnak el. Ma a kutatók azt gondolják, hogy ilyen hirtelen és befolyásolhatatlan ugrásszerű változások bármikor bekövetkezhetnek. Ezek között a jégmezők gyorsuló és megállíthatatlan összeomlása fenyeget, ami a tengerszint gyors emelkedését okozná, vagy az örök fagy birodalmának gyors olvadása, de a legfenyegetőbb közülük az óceáni áramlási rendszer leállása. Korábban ezeket független eseményekként tanulmányozták, de újabban az a nézet hódított teret, hogy egymást erősíthetik és szabadíthatják el. Ezek az úgynevezett éghajlati átbillenési pontok, amelyek után megállíthatatlan folyamatok szabadulnának el, éppúgy, ahogy egyetlen dominó eldőlése a sorban álló többi dominót is felborítja egymás után. A veszélyes dominók közül négy a jég olvadásával függ össze az Arktiszon, Grönlandon, Nyugat-Antarktiszon és a kelet-antarktiszi Wilkes-medencében. A grönlandi jégtakaró olvadása például már 1,5 °C globális átlaghőmérséklet-emelkedés esetén, nagyjából 2030 körül visszafordíthatatlanná válhat. Ez önmagában 7 méteres tengerszintemelkedést eredményezne. De a jégtakarók olvadása még így is hosszú évszázadokig tartó folyamat azokhoz a változásokhoz képest, amelyek a bioszférában bekövetkezhetnek. Ilyen potenciálisan feldőlő dominó az Amazonas erdősége, amely egyre gyakrabban visszatérő aszályos időszakokat és pusztulást kénytelen elviselni. Az északi sarkkör közelében levő hatalmas erdőségeket a melegedés miatt a kártevők elterjedése és a gyakoribbá váló erdőtüzek fenyegetik. Az örök fagy birodalmának olvadása évezredek óta tárolt szenet szabadít fel szén-dioxid és metán formájában, a korallzátonyok élővilágát pedig a tengervíz melegedése és a légköri szén-dioxid-koncentráció növekedése miatti elsavasodás pusztítja. A jégmezők eltűnésével ellentétben a bioszféra változásai rendkívül gyorsak és visszafordíthatatlanok lehetnek. Például az amazonasi esőerdők pusztulása csökkenti a párolgást (az erdők rendkívül hatékony párologtató berendezések), ami miatt csökken a csapadék mennyisége, megszaporodnak a száraz időszakok, további gyors erdőpusztulást és erdőtüzeket okozva. Amint a száraz időszak hossza a négy hónapot meghaladja, az esőerdő szavannává alakul át. Ez az átbillenési pont akár 40%-os területcsökkenésnél is bekövetkezhet, jelenleg 20%-os erdőpusztulásnál tartunk. Az esőerdők pusztulása rengeteg szén-dioxid felszabadulásával jár, ami öngerjesztő módon tovább erősíti a folyamatot. De a sorba állított dominók közül a legelső és a legfenyegetőbb a nagy óceáni szállítószalag leállása. A szállítószalag Atlanti-óceán északi medencéjében haladó felszíni ágát Golf-áramlat néven ismerjük. A szállítószalag motorja az északra áramló víz lehűlése és a párolgás miatt sósabbá válása, ami miatt a sűrűbbé váló víz alábukik és a fenéken visszafelé áramlik. Az óceáni szállítószalag a vízzel együtt jelentős mennyiségű hőt szállít északra, ezáltal alakítva a globális éghajlatot. Ez az áramlás, amelynek vízhozama nagyobb, mint a Föld összes folyójáé együttvéve, egyedül a teljes globális hőszállítás egynegyedét végzi. Az Északi-sarkvidék gyors felmelegedése és a grönlandi jégtakaró olvadása miatt az óceánba egyre több édesvíz jut, ami kisebb sűrűségű, és a délről szállított vízzel összekeveredve kevésbé tud alásüllyedni. Emiatt a szállítószalag „motorjának” teljesítménye az elmúlt fél évszázadban mintegy 15%-ot gyengült, és jelenleg az elmúlt ezer év leggyengébbike. Előbb-utóbb bekövetkezhet, hogy a sűrűsége annyira lecsökken, hogy fizikailag képtelen lesz a sűrűbb mély vízben alásüllyedni, és ekkor a teljes szállítószalag elakad. A Föld történetében már többször is előfordult, hogy az áramlás hirtelen drámai mértékben lelassult, akár néhány évtized alatt, 5‒10 °C fokos átlaghőmérséklet-csökkenést okozva Európában. Az áramlás azonban most sem egyenletes, az egyes évek között a pillanatnyi helyzettől függően jelentős kilengéseket produkál, csakúgy, mint a felszíni hőmérséklet. Esetleges leállásának következménye az egész világ éghajlatát érintené, az amazonasi esőerdőktől Afrika sivatagi területein át az ázsiai monszunesők intenzitásáig. De a legsúlyosabb várható következménye a Déli-óceán melegedése lenne, ami a nyugat-antarktiszi jégmezők gyors olvadásával és a tengerszint jelentős emelkedésével járna. A nagy óceáni szállítószalag mindenesetre olyan jelenség, amellyel saját érdekünkben nem lenne érdemes kísérletezni.