A Föld hőjét ősidők óta használják energia kinyerésére. Régészeti leletek tanúskodnak arról, hogy Amerika őslakói a földhőt már 10 ezer évvel ezelőtt főzésre is használták. Az ókorban is nagy becsben tartották a meleg vizű forrásokat, fürdő- és kultikus helyek voltak. A legrégebbi geotermikus épületfűtést az elpusztult Pompejiben tárták fel. De a földhő hasznosításának elterjedésére a 20. század első feléig kellett várni. Az 1930-as években Izland fővárosa, Reykjavík lett az első város, amelynek szinte minden épületét geotermikus energia fűti. A földhőt villamos energia termelésére először az olaszországi Lardellóban használták, ahol a földhő egy 250 kW-os erőművet működtetett. Hasonló létesítmények épültek az 1950-es évek végén Új-Zélandon és Kaliforniában is. Új-Zélandon a gőz mellett nagy nyomással túlhevült víz is a felszínre tör, ezért nagyobb hatékonysággal lehet villamos energia termelésére felhasználni. 2015-ben már több mint 80 ország hasznosított valamilyen formában geotermikus energiát, köztük Magyarország is. A hőenergia közvetlen hasznosítására a világban 75 gigawatt (1 GW = 109 watt) kapacitást építettek ki, amelynek éves kihasználtsága átlagosan 28%-os. Villamos energia termelésére a Föld hőjét 24 országban használják, mintegy 14 GW erőművi kapacitással, átlagosan 71%-os kihasználtsággal. A „megújuló” energiatermelési módok közül a geotermikus erőművek rendelkezésre állási mutatója a legmagasabb. De természetesen a geotermikus energia csak ott hasznosítható, ahol megfelelően magas hőmérséklet uralkodik fúrással elérhető kisebb mélységekben. A világ geotermikus áramtermelésének elméleti határa mintegy 240 GW mindösszesen, ami a jelenlegi globális villamosenergia-termelési kapacitás 3%-a. A forró vizet vagy a gőzt csővezetéken kell az erőműbe juttatni, a hőveszteség miatt jellemzően kis távolságra. A közhiedelemmel ellentétben a geotermikus energiatermelés szigorúan véve nem megújuló, egy-egy fúrás 20‒30 évig képes megfelelő hatékonysággal energiát termelni. A termelés szintjét csak úgy lehet többé-kevésbé fenntartani, ha a területen új kutakat fúrnak és a kiemelt vizet is folyamatosan visszapótolják. A geotermikus energiatermelés mellékhatása a felszínre jutó gázok kiszabadulása, melyek közül a szén-dioxid-kibocsátás a legjelentősebb. 1 megawattórányi geotermikus erőművel megtermelt villamos energiára globális átlagban 110 kg CO2-kibocsátás jut, szemben a földgáztüzelésű erőművek 200 kg CO2/MWh átlagos kibocsátásával. Tekintettel a geotermikus energiából villamos energia termeléséhez szükséges infrastruktúra létrehozásának és működtetésének nagy anyag- és energiaigényére, a rendszer energiahatékonysági mutatója a naperőművekéhez hasonlóan alacsony, 3 körüli érték. A sekély mélységből történő hűtési-fűtési célú közvetlen hőhasznosítás mutatói sokkal jobbak, egy hűtésre is használt hőszivattyú akár 13-szor is hatékonyabb lehet, mint a hagyományos rendszerek.